Evangélikus Népiskola, 1913

1913 / 9. szám - H. H.: Látszat és valóság

keztem volna elfojtani, ezt csak tán azért teszi, mivel engem nem ismer, úgy mint én őt nem ismerem. Mert aki ismer, az tudja rólam, hogy teljes életemben mindenféle, de különösen a tanítók egyesüléseinek mindenkor lelkes pártolója voltam és mindenkor tőlem telhetőleg azt előmozdítottam. Működésem első éveitől kezdve részt vettem mindenféle egyesületek alakításában és vezetésében mind e mai napig annyira, hogy a kik közelebbről ismernek, azok közt találkozik olyan is, aki még sokalja is az e téren való munkálkodásomat.

Hogy pedig az ev. tanítók orsz. egyesülését nem elleneztem, mutatja azon körülmény is, hogy a mi kicsiny sió vidéki egyesületünk azzal igyekezett 1896-ban az ezeréves nemzeti ünnepet megülni, hogy az ev. tanítók orsz egyesületének létesítését határozta el és tényleg sem fáradságot, sem költséget nem kiméivé azt az ev. tanítósághoz méltóan istenbe vetett hittel, önérzetesen és függetlenül létre is hozta. Hogy azonban az akkor elfogadott és az illetékes hatósághoz felterjesztett alapszabály csak 15 év múlva nyert jóváhagyást erről a sióv. egylet nem tehetett és most erről és okairól nem akarok szólni. De hogy a dolog keresztülvitelében én is közreműködtem és hogy az orsz. alakuló gyűlésen ott voltam, tán elhiszi L. kartárs úr is, ha állítom.

Azonban a fent említett hírlapi vita maga is igazolja, hogy L. kt. úr itt személyemet iletőleg nagy tévedésben van. Mert én nem az egyesülés ellen voltam, hogy „csirájában elfojtsam,,, nem is „agitáltam“ véleményem elfogadása érdekében, egyetlen kartársnak sem szóltam, vagy Írtam e tárgyban, hanem egyszerűen csak véleményemnek adtam kifejezést az ev. tanítóság orsz. egyesülésének mikénti keresztülvitele tárgyában. És ezt a vélemény- nyilvánításomat is épen S. elnök barátomnak az egész ev. tanítósághoz intézett egyenes nyilvános felhívására tettem meg. De természetesen azért is, mivel az orsz. egyesülésünket oly fontosnak tartom, hogy úgy hiszem egyik ev tanító sem lehet közönyös aziránt, miként alakíttatik az meg, hanem szügségesnek tartottam volna, hogy minél többen szóljanak hozzá, hogy igy az általános és helyes közvélemény kialakulhatott volna.

Másik nagy tévedése L. kt. úrnak az, hogy azt hiszi, ha én nem «agitáltam* volna annyit az ev. tanítók tervezett orsz. egyesülése ellen, akkor »tán létre jött volna egy életerős egyesület ezernyi taggah stb. Hát annyira kiskorúnak tartja kedves L. kartárs úr a magyarországi ev. tanítóságot, hogy azt hiszi, azért nem léptek be ezeren az ev. tanárok egyesületébe szak— 206 -