Evangélikus Népiskola, 1913
1917 / 8. szám - Az egészségtan az iskolában
187 Nevezetesen kívánatos, hogy finotuuljon népünknek tisztaság iránti érzéke, mely az egészség egyik leghathatósabb meg- védője. Kívánatos továbbá, hogy belássa népünk, mennyire nem áll az — önámitásnál nemis más — hogy a szeszes ital erőt ad a munkához, miután éppen az ellenkezőjéről győződhetünk meg, mikor valaki az ilyen erőszerzésben buzgólkodik. Csak izgat egy darabig a szeszes ital, mire az ember azt képzeli, hogy valami nagyra képes, azután pedig bénító hatással van, hogy végre még nyelvünket sem mozgathatjuk helyesen. A munka jó eredményét a józanság biztosíthatja egyedül. Sok más kívánni való között azt is elérhetjük az egészségtan elemi iskolai tanításával, hogy népünk a sok egészségrontó és butitó babonától eláll, hogy észszerű életmódhoz szokik s az éltető napvilága kedvéért, mint a jobb szellőztethetésért nagyobb ablakokat vág házfalába. Amely iskolában egészségtani tanítás folyik, ott bizonyosan nem tűrnek meg egészségellenes viszonyokat. Ott tisztaság uralkodik mindenben s a tanulók tisztaságát is ellenőrzik, ott helytelen testtartással a gyermekek a padokban nem ülhetnek, egyenes testtartásra alkalmatlan padok megfelelőkkel kicseréltetnek, a testi fejlődést mindenképpen elősegítik, a tanterem zsúfoltságát pedig, mint a tanítás sikerességének megakadályozóját, erélyesen ellenzik. Hogyan tanítsuk az elemi iskolában az egészségtant, vagyis annak rövid kivonatát? Vannak pedagógusok, kik azt tartják legcélszerűbbnek, hogy iktassunk az olvasó könyvbe egészségtani cikkecskéket, melyek — a tanító magyarázatának hozzá kapcsolásával — a gyermekkel a legszükségesebb tudnivalókat közük. De ez kevés a kívánt eredményhez képest. Az az egyszeri olvasás csekély benyomást tesz a gyermekre, mindenesetre elégtelent, ha behatóbb tanulmány nem követi. Azt a keveset, mire az elemi iskolában a nép gyermekeit taníthatjuk, olyan nyomatékosan kell végeznünk, hogy emlékezetében élethossziglan megmaradjon. Amiről azt akarjuk, hogy a gyermek lelkében maradandóig gyökeret verjen, azt kis adagokban, csekély adagszámban s ismételten kell előadni. A keveset a sokféle mellett is játszva győzheti a gyermek, helyesen föífoghatja szellemi tulajdonába veheti. A föladat tehát az: dióhéjba szorítni az egészségtant. Ne legyen sem tankönyv, sem kapcsolat nélküli olvasókönyvbeli cikk, de legyen mégis egy egész s legyen könyed formája.
