Evangélikus Népiskola, 1913
1913 / 1. szám - Miként ébresszen és ápoljon a tanító vallásos érzelmeket?
kétségbe; -eszébe jut: Mind jó, amit Isten tészen. Eszébe jut a békítő zsolozsma : Légy csendes szívvel. Ha csendes boldogságban telnek napjai, elzengi: „Valamim van, mindenem Tetőled van, Istenem“; zengi mind a sírig: „Jézusom szeretlek.“ Hassa át lelkünket a tanév elején az a hő vágyakozás: bár sikerülne mindegyikünknek a gondjainkra bízott kisdedek szívében az új tanév alatt is ébresztgetni, fejlesztgetni a vallás szent érzelmeit 1 Csak így teszünk eleget annak a szent feladatnak, melyet hivatásunk reánk ró s melynek hű betöltése által boldoggá tehetjük növendékeinket s azok szüleit s magunknak is osztályrészünkül jut az az édes érzés, hogy jól végeztük dolgunkat. Az ég adja, hogy úgy legyen ! Szutter Dániel. — 12 — T í R € ül. Krisztus. Atyádnál voltál, földre jöttél, Lettél magad koldus-szegény. Tanultam, tudtam, mégse tudtam; Láttam, de nem értettem én, Ó, áldott Jézus Krisztusom ! Mért nem levél, mint néped várta, Magas, nagy úr, dicső király? Ha kér a trón zord büszkeséget, Cserébe fényt, mindent kínál. — De fényt kerülsz. Társad, ki éhes, Tudatlan, szenvedő beteg, S van fészke minden vad madárnak, Neked nincs, hol lehajtsd fejed. De múlt időm s láttam gyakorta Sok büszke, pompás ház előtt Feküdni lázárt elvetetten S nem vette észre senki őt:
