Evangélikus Népiskola, 1913

1913 / 1. szám - Miként ébresszen és ápoljon a tanító vallásos érzelmeket?

9

nek arcát s bíztató szavakkal nyugtatom meg az aggódó szülőf szívet arról, hogy a gyermek igen jó helyen lesz itt, a mi körünkben. S szinte látom ilyenkor a megnyugvást, mely az előbb még aggódó szülőnek arcán feldereng. Most már nyugodtan hagyja itt gyermekét.

Bizony-bizony, igen nagy fontosságú az a feladat, melyet a tanító magára vállal, midőn hosszú tiz hónapra gondozásra veszi át a szülői háznak legféltettebb kincseit, az ártatlan gyermeksereget. Nem kis fejtörést okoz, úgy vezetni, úgy irányítani ezeket a kis embereket, hogy tettetésnélküli, igaz szeretettel vonzódva hozzánk, örömmel látogassák az iskolát s kötelességüket pontosan teljesítsék. Nem kis dolog a tanító munkája, ha meggondoljuk, hogy mily sok ismeretet kell rövid hat év alatt beplántálni abba a még csak most fejledező gyermeki lélekbe és nem egy esetben mennyi félszegséget, hibát kell abból kiirtani.

De a gondos tanítói munka nem ismer leküzdhetetlen nehézségeket a hivatását mélyen átérző tanférfiú céltudatosan tör előre, tanít lelkesen s nevel szeretettel s bizalommal várja Istentől munkájára az áldást

Mint említém tehát, a tanító iskolai ténykedése két irányban nyilvánúl, amennyiben tanít és nevel. Valljuk be őszintén, az előbbi munka könnyebb s mégis szembeötlőbb; az utóbbi nehezebb s bizony jó ideig majd alig észrevehető, de végeredményében áldásteljesesebb az előbbinél.

Fordítsunk tehát a tanítás mellett, nagy figyelmet az iskolai nevelésre, vizsgálgassuk minden tantárgy tanításánál, hogy miként lehetne azt a jó nevelés szolgálatába állítani. Mert hisz alig van tárgy, melyet ne lehetne I A természettudományok Isten nagyságos dolgait állítják növendékeink elé ; a földrajz, a történelem, a honszerelem érzetének ápolgatói, mindmegannyinál, kisebb, nagyobb kitérésekkel, oly motívumokra találunk, melyek nevelői munkánkat elősegíteni vannak hivatva.

De viszont elmondhatjuk azt is, hogy iskolai nevelésünknek legfőbb segédeszközét képezi a vallástanítás. A vallás Istenről szól, Istenhez vezet! S van-e ennél főbb, magasztos célja az iskotának ? Nincs. Csak addig lesznek megelégedett, boldog lakói a földnek, amíg a vallásérzelem s a hit ki nem vész az emberi szívekből. Ezek nélkül nincs igazi öröm, nincs jóllét, nincs élet, kell tehát, hogy a vallásos érzelmek ébresztgetése és ápolgatása képezze nevelői munkánk fő feladatát.