Evangélikus Népiskola, 1913
1913 / 1. szám - Miként ébresszen és ápoljon a tanító vallásos érzelmeket?
— 10 — Lássuk, miként ébresszen és ápoljon a tanító vallásos érzelmeket? Megfelelek rá röviden: saját életével s az isteni dolgoknak mély, vallásos érzelemtől áthatott tanítása által. Mindenekelőtt tehát saját életével ébresszen és ápoljon a tanító vallásos érzelmeket. Mindnyájan tudjuk, hogy a példa fél nevelés. Tekintsünk csak kissé körül az iskolában! Látni fogunk ott jómagaviseletü, szófogadó, illedelmesen beszélő, kedves gyermekeket, de olyanokat is, kik durvák, engedetlenek s kiknek ajkáról nem egyszer illetlen kifejezések hangzanak, keressük fel aztán az előbbiek, de az utóbbiak szülőinek hajlékát is! Mit tapasztalunk? az előbbiek szülői szeretetteljes, békés viszonyban tének egymásközt; kölcsönös a megbecsülés, kedvesen hangzik az illedelmes, okos beszéd ; hajlékukban rend, tisztaság honol; szivükben vallásos érzés, szeretet. Az utóbbiak szülőinél nem szívesen időzünk. A rendetlenség ütött ezeknél tanyát; sivár a szív, a lélek ; apa és anya a kenyérkeresés küzdelmében merül ki, gyermekeik nevelésére idejük nincs s nem egyszer rombolják össze az iskola munkáját is gyermekük ártatlan szivében, midőn egymással torzsalkodva, csattog ajkukon a szitok s a káromlás fergetege. Lám tehát, a jó nevelést is, de a durvaságot is a szülői hajlékból hozta el a gyermek; a szülők példaadása hatott ala- kitólag reá I Gondoljuk meg tehát jól, hogy a példa vonz, s legyen saját életünk olyan, hogy már annak szemlélete is vallásos érzelmeket keltsen növendékeink szívében. Legyünk vallásosak magunk, ha vallásos gyermekeket akarunk nevelni. Keresve- keressük az Isten házát, búzgón omoljunk le az Ur szent színe előtt. Legyünk necsak hallgatói, hanem valóban megtartói az Igének. S ha aztán látja az a kicsi gyermek, hogy az ő tanítója irgalmas szívű, aki nem kergeti el ajtója elől a rimánkodó szegényt, nem resteli felkeresni az elhagyottaknak kunyhóját, hogy vigaszt és segélyt vigyen oda; nem gőgös, felfuvalkodott, de mindenkivel szemben nyájas, barátságos s egyaránt szolgáltat igazságot gazdagnak és szegénynek: úgy okúi a szép példán ő is; megérzi az ő kicsi szíve is, hogy mi a jó, mi a nemes s tanítóját fogja példányképének tartani, minden időben. Így, saját példánkkal, nevelhetünk aztán egyházat, templomot sze
