Evangélikus Népiskola, 1913
1913 / 1. szám - Miként ébresszen és ápoljon a tanító vallásos érzelmeket?
8 rogni hagyja stb. Máskép lesz ez mind, már úgy érzem, hogy számunkra is nemsokára egy jobb kor következik, csak siettessük ennek a kornak az eljövetelét fokozottabb munkával, kölcsönös biztatással és talán az eddiginél is nagyobb ambícióval. A passiv rezitencia itt nem az igazi ír, ez csak lassítja a gyógyulást, vagy elmérgesíteni engedni a sebet. Kövessünk el mindent, hogy a népet erkölcsileg emeljük és ne mulasszunk el semmit, ami által boldogulását előmozdíthatjuk. Elődeink nem fáradtak ki ebben a munkában s a lelkesedés zászlaját avval a kívánsággal tették le kezeinkbe, hogy azt ép állapotban a jövő generációnak átadjuk. Munkánk eredményét mi már nem élvezzük, de talán élvezik azt utódaink, kik hálás szívvel megemlékeznek azokról a volt kartársakról, akik megtették kötelességüket és a tanítói névnek mindenkor becsületet és tiszteletet szereztek. (Vége következik) Miként ébresszen és ápoljon a tanító vallásos érzelmeket?*) Midőn a tanév elején felvezetik a szülők gyermekeiket, beiratás végett az iskolába s gondjainkba ajánlják szeretettel ápolgatott kisdedeiknek nevelését és oktatását, szinte az arcukról olvasom le a szavakba nem foglalt kérdést: mi következik ezután? Feltalálja-e az én kis gyermekem itt az iskola falai között azt a bensőséges szeretetet, mellyel én őt csecsemőkorától kezdve elhalmoztam minden időben ? megvédik, megóvják-e őt itt is mindattól, amitől eddig oly őrködő gonddal védtem és óvtam én magam? Fog-e elméje gazdagodni, kisded szíve nemes érzelmekkel megtelni? Megtanítják-e Istennek, Jézusnak szeretetére, imádására? Úgy kapom-e őt évek múltán innét vissza, mint én szeretném? Lesz-e belőle szülőt megbecsülni tudó, Istent imádó s a szorgalmas munkában gyönyörűséget találó jó gyermek ? S én erre a néma kérdezősködésre azzal szoktam a választ megadni, hogy szeretettel simogatom meg a bátortalan kisded*) A somlyóvidéki evang. tanítóegyesület által jutalmazott pályamunka. Szerk.
