Evangélikus Népiskola, 1913

1913 / 6. szám - A budapesti nagygyűlés

— 128

viz nem tűrik egymást. Tapasztalt elnökünk ezért már rö/id megnyitójában is ezen hangulatnak teljesen megfelelően ismertette az Országos Szövetség Igazgató Választmányának, majd a permanens bizottságnak eddigi ténykedését a fizetésrendezés óriási sérelmeinek feltárása s a miniszterrel a képviselőház tanügyi bizottságánál, annak előadójánál végzett Informáló deputációzá- sáról, a memorandumok fölterjesztéséről és külön minden egyes országgyűlési képviselőhöz történt megküldéséről. Felhívta ezután a tanítóság jelen hangulatát leghívebben tolmácsolni tudó kedvenc szónokát: Balogh Károly nagyváradi községi tanítót, előadói tisztének kifejtésére, a ki ezúttal ismét mesterien végezte dolgát, azonban most nem a tanítóknak, hanem a megbántott, megalázott tanítók előtt az ő sorsuk intézőihez: a kép- viselőházhoz, az ország törvényhozóihoz intézte harsány szavait, éles megvilágításával a javaslat hiányainak és sérelmeinek. Egyhangúlag és vita nélkül elfogadta természetesen a tanítógyülés a kimerítő határozati javaslatának minden szavát, minden betűjét, amely teljesen megfelel a Vil ik egyetemes gyűlés határozatában és a mnmorandumban foglaltaknak.

Dobó Sándor hajdúböszörményi tanító, mint kijelölt hivatalos hozzászóló, már lángkéveket suhogtatott, de nem a fenyegető nagymondásokból, hanem a tanítói nyomor fájdalmas szálaiból fonottat. Ónody Gusztáv, Üveges Kálmán, Alexy Lajos és Csukási Fülöp voltak még a rendező permanens bizottság által kijelölt hozzászólók, de ők közös megállapodással röviden csak hozzájárulásukat fejezték ki s az általuk képviselt országos egyesületek nevében, a határozati javaslatot elfogadták. Tartani kellett attól, hogy a fokozódó izgalom magát a gyűlés méltóságos lefolyását veszélyeztetné és bizony kár volt, hogy Czabán Samu és Tuba Károly kivételével a többi fölszólalók is nem töröltették magukat a sorrendből, talán még nagyobb hatású lehetett volna eredményében és befejezésében is ezen emlékezetes napja a magyar tanítóságnak.

A rút gyanúsítás ugyan ismét nyelvét öltögette a tanítóság érdekeinek védelmében beteggé kimerült Elnökünkre, mert felelősségének érzetében és az éhező tanító családok érdekében nem találta szükségesnek a Czabán-féle indokolt, de csak a beszéd hevében fölvetett államosítási indítványt a rendőrhatósági tiltakozás ellenére keresztül hajszolni. S bár én is azt állítom, hogy ezért senkinek a haja szála sem görbült volna meg, mert Magyarország még sem Muszkaország, még is sok lett volna