Evangélikus Népiskola, 1910
1910 / 2. szám - A tanítónak egyik leggyönyörűbb és legszebb vallás- erkölcsi nevelőhivatása, hogy növendékeivel a templomot megszerettesse. Hogyan éri ezt el legbiztosabban?
47 ^mindenütt, ahova eljutott, igen sokat alkotott, de az egy kassai domot kivéve, nagyobb arányú emlékekkel nem bírunk. Figyelemre méltó alkotások még a pozsonyi székesegyház, a soproni bencés- és szent Mihály templom, a lőcsei, továbbá az eperjesi és bártfai csarnok templomok. Amint az eddig elmondottakból láthatjuk, a középkor vége felé a csúcsíves épitészet, majdnem az egész Európában el volt már terjedve^ kivéve Olaszországot, a hol kezdettől fogva nem tudott ér- uvéay4f± jutni. Azonban a teljes kifejlődést csakhamar hanyatlás váltotta fel, s az épitészet az óklassikus római kor építmény maradványainak tanul mányozására vetette magát, az óklassikus formákat újra felvette, s azokba mint egy új életet lehel, s evvel megkezdődött a renaissance épitészet. Ezen új iránynak bölcsője a legkiválóbb művelője Olaszország volt. Ezen irány a templom építésben nagyon ügyesen használja fel újra ó-keresztyén bazilika formáját, s annak belsejét római boltozatokkal, majd bizánci módon épült kupolákkal élénkítette. A renaissance építészetnek legkiválóbb alkotása a római szt. Péter templom. Hazánkban a reanissance épitészet Mátyás király uralkodása alatt honosodott meg, a király által behívott olasz művészek a csúcsíves építészetet mindinkább kiszorították és végre teljesen a renais- sance-val helyettesítették. Ezen korból maradt fenn a Bakács Tamás biboros-érsek által Esztergomban 1507 ben épített kupola fedésű kápolna, de a többi nevezetes épületek, a mohácsi vész után, a török hódoltság alatt kivétel nélkül elpusztultak csak felső magyarországon maradt fenn néhány nevezetes emlék. A múlt századok kiváló építményei : a pozsonyi szt. János-kápolna, a szombathelyi székesegyház, Budapesten az egyetemi és az angol kisasszonyok temploma stb. íme, mennyi munka, mennyi áldozat, mennyi tudomány, mennyi vallásos érzés és szent lelkesedés minden nép és minden nemzetnél, h ogy a templom, az isten háza méltó legyen ahhoz, akinek imádására építetett. Minékünk, magyarországi lutheránusoknak, ilyen műemlékeink nincsenek, mert amit a hitősök vallásos búzgósága alkotott, azt elrabolta tőlünk a féktelen önkény uralom. De igenis vannak szép templomaink, a melyeknek harangjai nemcsak istendicsőségét hirdetik, de hirdetik egyúttal a hívek áldozatkészségét, hitbúzgóságát, az egyház és a vallás igaz szeretetét. Ami kis gyülekezeteink egyszerű fehérre meszelt templomai, a melyet szegény munkás emberek áldozati filléreiből emelt a csügge- dést nem ismerő élőhit, semmivel sem kisebbek rendeltetésük betöltésében, a nagy városok fényes templomainál, sőt amilyen ritkán keres1
