Evangélikus Népiskola, 1910
1910 / 2. szám - A tanítónak egyik leggyönyörűbb és legszebb vallás- erkölcsi nevelőhivatása, hogy növendékeivel a templomot megszerettesse. Hogyan éri ezt el legbiztosabban?
48 fel azokat az igaz hit, épen olyan gyakran látjuk itt, az istennek igaz félelmét és szeretetét. Mert ami lutheránus népünkben, ahol az gondosan ápoltatott, megvan az ősök hitbúzgósága, megvan az igaz szeretet az egyház és annak intézményei iránt. Ezt a szeretet ápolni, erősíteni, a gyermeki szívbe beültetni, nekünk tanítóknak egyik legelső és legfőbb feladatunk. Isten, ami végetlen jóságú és kegyelmű mennyei atyánk imádandó, mert szent. Az erkölcsileg jó ember, annyival közelebb áll hozzá, minél tökéletesebb, minden jóra, minden nagyra és minden nemesre való törekvésben. A jó szülő, a jó nevelő és a jó tanítónak legfőbb feladata tehát úgy nevelni gyermekét, hogy az minél erényesebb, minél jobb erkölcsű és minél istenfélőbb legyen. A nevelésnek már a gyenge gyermek korban mindjárt az értelem első ébredésekor kell kezdődnie, és pedig szelídséggel és szeretettel. Embert nevelni, lehet-e ennél szebb s magasztosabb feladat ? Van-e becsesebb, van-e drágább kincs, mint a gyermeki tiszta s ártatlan szív, amely bizalommal, hittel, szent áhítattal fogadja be vallásunk igazságait? Boldog kor ez, mert csak ártatlanságot, csak vidámságot lehel és áraszt maga körül. Olyan a gyermeki lélek, mint a lágy viasz, idomítható minden irányban. Azért, a gyermek maga a remény. Reménye az egyháznak, reménye a hazának és reménye mindenek felett a családnak. Épen azért kell, hogy gondoskodásának legfőbb tárgya, szeretetének legdrágább kincse, legyen az minden időben. De, a gyermek iránti tiszta és igaz szeretet mindig a szerint nőjjön, amint a gyermek arra érdemesnek mutatja magát. Tudjuk azt mind, hogy mindig és minden dologban a kezdet bir a legnagyobb fontossággal, de különösen fontos a kezdet a fiatal gyenge gyermeki korban, mert a gyermeki lélek tevékenysége csodálatraméltó. Ha a nevelés okos és ovatos kezdettel bir, akkor a gyermek lelke tiszta és igaz képzetekkel telik meg, akkor könnyű azt a jól és helyesen megkezdett munkát, az iskolának folytatni. Mert a vallás erkölcsi nevelést is, nem az iskolának kell megkezdeni, hanem a szülőknek. Hiszen lehet-e szebb, fontosabb és magasztosabb feladata a jó édes anyának, mint istenhez — a minden jók adójához — vezetni gyermekét ? A midőn az imára hivó harang megkondúl, azaz ártatlan kis gyermek, a jó anya példáját követve, imára kulcsolja kis kezeit. Van-e ennél lélekemelőbb látvány itt a földön ? Az ajk néma, de a tiszta ártatlan szemekben, felragyog a gyermeki szív boldogsága, attól a tudattól, hogy ö is úgy tesz mint édes anyja.
