Evangélikus Népiskola, 1910
1910 / 2. szám - Elemi-iskolai vallástanításunk tárgyi reformjáról
42 lástanításunk, ha már csak a kátétanítás a konfirmációi oktatás számára tartatnék fenn. Vagy ha az egyházi énekek gyakorlására külön gyakorlatok tartatnának és nem terhelné az összes lehetséges és lehetetlen dallamszövegek betanítása a vallástanítót. A külön »egyházi« oktatást vagyis az egyházi élet és intézményeknek külön az iskolai vallásoktatás körén kívül eső tanítását követelnünk kell, már csak azért is, hogy azokat, kiket vallástanítási reformtervünk kielégíttetlenül hagy, igényeik kárpótlása végett oda utasítsuk. Ha azonban így külömbséget teszünk általában vallástanítás és úgynevezett »egyházi« oktatás között, kötelességünk az iskolai vallástanítás feladatának közelebbi meghatározása. Erre nézve megtartandó, hogy mindenféle valldstanílds feladata lényegileg nem lehet más, mint a vallás történetének és lényegének ismertetése. A külömböző oktatási fokok szerint. a szerint a mint a vallástanítás többé vagy kevésbbé öncél, e feladat módosúl ugyan, a mennyiben, gyakorlati pädagogia követelményeinek megfelelően, felülről lefelé haladva egyre konkretebb színezetet nyer; de alapjában mindenfokú vallástanításnak egészséges gerincét kell képeznie, mely nélkül a vallás elveszti jogosult ágát, hogy az iskolai oktatás külön tárgyaként szerepeljen. Érdekes volna egyszer ezen általános vallástanítási célnak a külöm- böző oktatási fokozatok különös didaktikai céljaihoz való viszonyát vizsgálni és innen a vallásoktatás külömböző fokozataira nézve egészséges irányelveket megállapítani. Hogy csak eg)et említsek: mennyit panaszkodunk középiskolai vallástanűdsunk iránytalanságáról, most a középiskolai vallástanítási utasítások bírálatai kapcsán épen arról, hogy az semmiben sem külömbözik az elemi-iskolaitól, hogy tehát nem egyéb mint csepii- rágás, mikor pedig a vallástanítás épen leghaládatosabb mezejének kellene lennie! E tanácstalanságnak oka nem egyéb mint a vallástanítás általános feladatának teljesen figyelmen kiviil hagyása és megvalósításának meg sem kísértése. Itt tűnik ki igazán, mit érnek az olyan tancélok, melyek elemi fokon »hitben állhatatos és szeretetben munkás« »egyháztag« okát nevelnek, középiskolai fokon pedig ugyanilyeneket akarnak »evangéliomi hitökben megszilárdítani.«*) Bizony semmiféle egyházi tan ismertetése, még az ágostai hitvallás normativuma sem képes a didaktikai követelményt pótolni! Szinte legtávolabb a vallástanítás egyetemes feladatától esik az elemi vallástanításé, nem csak azért, mert inkább mint bármi más tárgy áll az *) Tanteiv. 32. old.
