Evangélikus Népiskola, 1910
1910 / 2. szám - Elemi-iskolai vallástanításunk tárgyi reformjáról
azt a hivatalos tanterv kontemplálja, semmiféle, legkevésbbé pedig hat- osztályú elemi iskolában el nem érhető. És itt még egy tévedéssel kell leszámolnunk, mely nyilván hivatalos tantervűnk tűlzsufo iségát előidézte s a melynek felismerése iskolai vallás- tanításunk tisztaságának megóvása érdekében rendkívül fontos s ez: a nevelés és tanítás fogalmainak öszszezavarása. Még mindig a racionalizmus ellenében támadt visszahatás öröksége az a törekvés, mely a nevelést az iskolától várja, holott az első sorban nem ennek, hanem a családnak, vallási téren pedig ennek és az egyháznak teladata. míg az iskoláé a tanítás, melynél magasztosabb feladatot a vallásoktatás sem ismerhet. A kettő közötti külömbség nyilvánvaló, ha meggondoljuk, hogy a szülői ház vallásos nevelésének eszköze a szoktatás, a mely úgy a család körében otthonos kegyeletérzés (pietas) mint a vallás első alapjának, át plántál ásában. mint egyéb házi vallásos szokások és gyakorlatok elsajátíttatásában ál-. A tervszerűség ezen nevelésben alárendelt szerepet játszik; hatása közvetlen; a gyermek mindent kritika nélkül sajátít el. Ezzel szemben az iskola tudást azaz ítélőképességet fejleszt azzal, hogy mások vallásosságát ismerteti meg a tanulóval s ezzel képessé óhajtja tenni arra, hogy valamikor öntudatos vallásosságra tegyen szert. Ha a vallást tényleg kritika útján sajátítja el az ember, a mint azt mar állítottam, akkor az iskolai vallástanítás a vallásos nevelés legfontosabb eszköze, de megjegyzendő mint, ilyen, mint tanítás, melynek az úgynevezett épületes elemekkel, mint ének-, imagyakorlatok, iskolai istentiszteletek egészen a katecheta sokszor megkövetelt ünnepélyes pose-áig, semmi közössége nincsen, lévén ez nem az iskolának, hanem a családi nevelésnek és — az egyháznak járuléka. Egyházi nevelésünk nagy hibája, hogy mindent az iskolától vár, holott az egyháznak magának kellene oly eszközökkel rendelkeznie, melyek segítségével saját intézményeinek ismeretét és kultuszát közvetíti és nem saját mulasztásainak pótlására teljes erővel az iskolai vallástanításra vetnie magát, a melynek ez csak hátrányára lehet. Nem lehet itt célunk olyan eszközöknek kigondolása, melyek a speciális egyházias oktatást közvetítenék, de arra lehet utalnunk, hogy ezidőszerint az egyház csak egy ilyen szervvel rendelkezik, t. i. a konfirmációi oktatással, a melynek kellő tartalommal való ellátása és az iskolai vallástanítással helyes viszonyba hozása már magában aldásthozó lehetne. Képzeljük csak el, minő lidércnyomástól szabadulna iskolai vak 41
