Evangélikus Népiskola, 1910

1910 / 2. szám - Elemi-iskolai vallástanításunk tárgyi reformjáról

38 kívüli zsinata, bár több rendbeli fenntartásokkal, az elemi-iskolai vallás­tanítás tárgyi és módszertani reformját vallási és pádagógiai szempontból szükségesnek mondotta ki.*) Míg ezek odakünn — minden gondolkodó ember gyönyörűségére — történnek, addig nálunk az egyetemes gyűléstől szentesített tanterv lép, most már »útasítás«-októl is támogatva, használatba, mely nevezetesen elemi fokon észlelhető maradiságával vallásoktatásunk fejlődését talán hosszú időre megbénította, ha ugyan negative jobb kornak nem lesz előkészítőjévé. Bizonyára téves dolog volna, ha akár a haladást akár a maradi- ságot a vallástanítás terén kizárólag a tanterv számlájára Írnánk és neve­zetesen az új állapotok teremtését tőle várnánk-. Szellemet semmiféle tanterv nem önthet a tanításba; ez a tanító egyéniségének illetőleg a theologiai akadémiáknak és tanítóképzőintézeteknek dolga, melyeknek ismét más tényezőkkel, mint pl. tanuló anyaggal, egyházi felügyelettel kell számolniok. De azért fontossá válhat bármely tanterv, a mellett, hogy bizonyos egyöntetűséget hoz a tanításba, azzal, hogy a kisebb egyéniségeknek útbaigazításúl és ellenőrzésül szolgál. Innen van, hogy fontossága, vallástanítási téren sem tagadható; mely jelentőség még csak fokozódik azzal, hogy a tananyag kiválasztásában, mint különösen a tan­cél meghatározásában vallási motívumoktól vezettetvén magát, többnyire vallási, illetőleg egyházi, felekezeti törekvéseknek lesz jellemző leszürődé- sévé és eszközévé. Hogy az új vallástanítási terv és az általa inaugurált vallás­tanításunk minő törekvésnek áll szolgálatában, arra nézve nem hagy fenn kétséget az a tancélmeghatározás, melyet e tanterv az elemi-isko ai s ezzel typikusan minden vallástanításnak élére állított, midőn a vallástanítás céljáúl a »buzgó egyháztag« nevelését állította oda. És tényleg a tanterv számos, részben a továbbiak folyamán hibásnak feltüntetendő intézkedése, úgy mint a tanítás anyagának, különösen a bibliai és épületes tananyag (énekek) halmozása, a bibliai történeteknek nyilván »üdvtörténeti« szem­pontból koncentrikus körökben való csoportosítása, kátétanítás és a bibliá­nak »perikopák« olvastatá^a végett való bevonása, — mind ama táncéitól nyerik megvilágosításukat. Bármennyire értsük is az aggodalmat, mely — mindig legjobb szán­dékot feltételezve — emelőéi kitűzéséhez vezetett s mely már az elemi fokon *) Protestantenblatt 1909-iki évf. 16. sz. mellékl. 379. hasáb.

Next

/
Thumbnails
Contents