Evangélikus Népiskola, 1910
1910 / 2. szám - Elemi-iskolai vallástanításunk tárgyi reformjáról
39 végzett vallásoktatással egyházerősítő és egyházmentő munkát akar teljesítetni, a célnak ilyetén meghatározását még sem helyeselhetjük. Először is oly korban élünk, melyben végre a pädagogia és theologia emancipációja után maga a vallás emancipálja magát az egyház tekintélye alól. Hogy pedig ez az emancipáció gyakorlati szempontból nagyobb jelentőségű a tudományok felszabadulásánál és következményeiben is szembe tünőbb, azt épen a vallás kultuszának általános elterjedtsége, »népszerűségbe magyarázza. A szorosabb értelemben vett egyházi élet terén jele az egyház és intézményei iránti közömbösség, mely egyre nagyobb méreteket ölt és nevezetesen a protestáns külföldön egyre nagyobbszámű, évenként több ezerre menő felekezetnélküli kitérésekben nyilvánul, a melyeket nem szabi d tűlnyomólag az egyházi adótehertől való szabadulási szándékból vagy épen »hitközöny«-bői származtatni. Sokkal hangosabb tiltakozások ezek szellemi értelemben is az egyház gyámkodása ellen és, bátran mondhatjuk, nemcsak a vallástalanság, hanem a vallás nevében! A mennyiben pedig ezt a vallás iránti közömbösségből lehetne még magyarázni, ott van egy másik jelenség, mely már nem tűr ilyet. A vallástanítók mellett, kik a vallástanításnak az egyházi ellenőrző felügyelet alól való kivitelét (!) követelik, apák és anyák emelik fel szavukat, gyüléseznek, tiltakoznak, kérvényeznek gyermekeik érdekében a hagyományos vallástanítás ellen és követelik annak egészségesebb alapokra fektetését — csak nem vallás- talanságból ! ? Hogy innen azután már csak egy lépés választ el a szociálizmus felfogásától és törekvésétől, mely a vallást magánügynek deklarálja, azt hiszem, nyilvánvaló. Annál érdekesebb, hogy űjabban vallásos oldalról nyilvánul meg az a törekvés, mely az eleddig kötelező vallásoktatást fakultatívvá óhajtja redukálni. Bizonyára érdekes esete két, ellentétes alapon megindult újkori törekvés találkozásának ! Tudom, ez a helyzetkép hazai egyházi viszonyainkra nem egészen illik, legalább ez idő szerint nem. Sőt épen a vallástanítás dolgában a fentiekkel homlokegyenest ellenkező törekvések dominálnak. Amott nemcsak a vallástanítás, hanem még a felügyelet jogának is kivétele az egyház kezéből, nálunk a nemlelkészi kezekben levő vallástanításnak biztosítás a lelkészek mint az egyház szolgái részére per excellence, a fele- kezetközi (állami) iskolákban az állam tekintélyével is oltalmazott kötelező vallásoktatása s az egyházi vallástanítási tervnek ezekben is kötelező keresztülvitele — nemde mennyire másirányű mint a fakultativ vallás- oktatás követelése.
