Evangélikus Népiskola, 1910
1910 / 1. szám - Pataky Béla: Nem esik messze az alma a fájától
16 maradnak. A setétben maradt gyermekek ismét játékhoz fognak, avagy nem ritkán játék helyett egymást véresre karmolják. Mig az anya a konyhából — hol vacsora készítéssel lévén elfoglalva — a nagy sírásra a szobába lép, anélkül, hogy a sirásnak okát megfigyelné, mindegyik gyermeknek ád egy-egy csattanos pofont, útlevélkép az éjjeli nyugodalomhoz. Most már teljes a harmonia, egyik vékonyan másik vastagon kontráz és olyan koncertet rendeznek, hogy az apa az istállóból csúnya szitkok kíséretében rivall a síró gyermekeire. A megrémült gyermekek most csendesen maradnak összebújnak és az apa ama haragos szavaira, hogy csak mehessek közibétek majd csinálok én rendet közietek, egymást ijesztgetik, mig végre annak benyomása alatt elalusznak. Midőn pedig az anya a vacsorát feltálalja, az apa is dolgát végezve asztalhoz telepszik, látják, hogy a gyermekek közül egyik egy, a másik más sarokban van, avagy az ágyon ruhástól együtt alusznak. S midőn az anya fölébreszti őket, hogy vacsorálni menjenek, egyik továbbra is alunni akar, míg a másik sírva veszi kezébe a kanalat. Ez a békés csendes élet naponkint ismétlődik, mig eljő az iskolai szorgalmi idő s a munkára még nem alkalmas gyermekeket, a szülők nyakukról lerázhatják. íme szeretett kartársaim ilyen és ehhez hasonló a falusi gazdák házi tűzhelyénél a gyermekek nevelése] Ne tagadjuk meg, hogy már voltunk ilyen házias nevelésnek szemlélői. De még tovább folytatom szomorú képem festését. Nem mindenik szegény sorsú szülő bir oly képességgel, megfigyelő tehetséggel, tapintattal, különösen vallásos szelíd erkölccsel, hogy cselekedeteikből zsenge gyermekeik fogékony keblükbe jót szívhatnának. Mi történik az ilyen nevelés mellett a fejlődő gyermekkel ? Hasonló lesz szüleihez. Az egyik házaspár perlekedő, a másik negédes, a harmadik iszákos, a negyedik fösvény. Hát még ahol a szülők már annyira elmerültek a bűnök mocsárjába, hogy a szeméremérzet kihalt keblükből! Minő szomorú jövő vár ott a serdülő gyermekekre. Ami jót a tanító hosszas időn át szeretettel szivükbe oltott, kitépik azt az erkölcstelen szülők szennyes kezükkel pár pillanat alatt. Elszomorodik az ember _ lelke, midőn látja a szülőktől öröklött rosszat a gyermekek kebelében felburjánozni. A szegény gyermek, ki jobb és szebb példákat nem lát és nem bir Ítéletet hozni a szeme előtt lefolyt cselekedetekből, gyermeki utánzással ő is eltanulja és felveszi a szülők erkölcseit s ha ily ferde nevelésű gyermek az iskolába kerül is, nem egyhamar vagy soha sem fogja felvett rossz szokásait levetkőzni. Igen reájuk illik ama életbölcseség- ből merített hasonlat, hogy amely szagot az új cserép edény magához vett, megtartja azt az utolsó cserepéig. Azért megbecsülhetetlen eszköze és előkészítője a gyermek nevelésnek a kisdedóvó, hol a gyermekeket sok ferde és vétkes kinövéstől megóvják. De hát azon
