Evangélikus Népiskola, 1910
1910 / 1. szám - Pataky Béla: Nem esik messze az alma a fájától
17 szegény községek, hol az óvó áldásos levegőjében a gyermekek nem részesülnek, mi történik a kisdedekkel? Mert hisz tudjuk, hogy a kormánynak az óvók felállításáról szóló intézkedése csak a papíron van körül Írva. Néha a megyékben megalakúit közmivelődési egyesületek egyik főcélja, hogy ily szegény községekben óvót létesítsenek, mégis sok azon községek száma, melyek az óvót mindezideig nélkülözik. Ezek után kérdem: mikép nevelje a tanító az olyan gyermekeket, kik a szülői háznál elhanyagolt nevélésben, vagy semmiben sem részesültek? Avagy azon hibás szokásokat, melyek a szülei háznál reájuk ragadtak, mikép hagyassa el velük ? E kérdésről majd más alkalommal fogok tüzetesebben megemlékezni. Oly nagy és szent feladat ez a tanító életében, hogy a tanító, ki ennek eleget tesz, kötelességének legnagyobb mértékben megfelelt. Óh mert nem elég csak tanítani, hanem nevelni is kell a természeti embert, idomítani, indulatait a szelíd erkölcsökhöz. De maradjunk csak a családi élet nevelésénél. Hogy a tanító ama elhanyagolt tanulók nemesítésében, — kik a szülei háznál semmi szép, jó, nemes és üdvös nevelésben nem részesültek, — eleget tegyen, működésének szintere nemcsak az iskola falain belül, hanem azon túl is terjedjen. Be kell pillantania a szülők családi életébe is, annélkül, hogy családi tűzhelyük békéjét megbántaná. Ha azt tapasztalja, hogy egyik-másik tanítványa félénk, tartózkodó, felismeri benne a szülők szigorú, kémény, néha durva bánásmódját ; nem fog késni, hogy szüleivel érintkezzék, figyelmeztetvén őket, hogy vele a szülői otthonban több szelídséget éreztessenek. Egy másik tanítványa, ellenkezőleg, makacs, önfejű, miből a szülők majomszeretetére következtet, mivelhogy a gyermeknek szabad cselekvést engednek, ott a tanító a szülőket okosabb bánásmódra utasítja, nehogy a gyermekből elkényeztetett báb nevekedjék, ki az élet nehézségeivel nem bírván megküzdeni, az áradat magával sodorja és elbukik a bűnök mocsárjába, mielőtt családot alapított volna. Szóval minden rossz szokást, melyet a tanító a gyermekekben észre vesz a szülőkkel egyetértve megváltoztat, s azoknak megváltoztatott bánás módjukkal kiirtani törekszik. Találunk erkölcstelen, szülőket, gyermekeik jövő boldogságának tekintetéből intsük meg őket, hogy gyermekeik előtt fajtalan beszédektől óvakodjanak, lelkűkre kötvén a szülőknek, hogy gyermekeik jelen és jövő boldogságuk alapja a jó nevelés. Sokan voltak és vannak, de lesznék a jövőben is, kik boldogságot kerestek az élet múló örömeiben és annak javaiban, de sehol fel nem találták, mig a sír szélén meggyőződtek, hogy nincsen máshol boldogság, mint a vallásos kebelben. Arra kell tehát törekedni a tanítónak, hogy a szülőket a bekövetkező rossz, szomorú jövőre intve, maguk is azon munkálkodjanak, hogy minél jobban és nemesebb értelemben neveljék gyermekeiket,
