Evangélikus Népiskola, 1910
1910 / 1. szám - Pataky Béla: Nem esik messze az alma a fájától
15 okszerű nevelés által minden szépért, jóért lelkesülni tudó erényes férfiúvá növekedett volna. Ellenben a haragos, ingerlékeny természetű gyermek jó nevelés által, mérsékelt, ildomos és nagyra törekvő férfiúvá fejlődik, ki legyőzve az életnek akadályait kivívja az embertársainak tiszteletét A fejlődő gyermek szellemi tulajdonságai a kívánás és az utánzás. A mily példát lát az általa kedvelt egyéntől, azt utánozza és legörö- möstebb követi. Tehát ha mindig helyes és erényes példákat lát maga előtt, úgy fogékony kis keblében a szép erények vernek gyökeret. A komolyan gondolkodni tudó ember, édes apa és anya igyekeznek e nemes indulatokat hova tovább fejleszteni; addig a gondatlan elhanyagolt nevelés által sok rossz szokás tapad a különben fogékony gyermek erkölcseihez, melyet később, midőn önismeretre ébred és jobb erkölcsök elsajátításában fárad, csak bajjal, hosszas kitartással, ismer meg, avagy soha le nem vetkőzhet. De legyen elég ennyi bevezetéskép és oldjuk meg most már ezen példabeszéd igazságát. Nem esik messze az alma fájától, keveset különbözik az apa fiától. A szent irás szavaival élve, a jó fa jó gyümölcsöt terem. A nemesen gondolkodó szülők, kik maguk is a jó nevelés áldásos gyümölcsében részesültek, gyermekeik nevelését -- mihelyt ébredni kezd bennök a szunnyadó szellemi erő — gondos kezekre bízzák. Sőt maguk is szavaik tetteik által gyermekeik nevelését helyes irányban vezetik. így lesznek a hazának és egyháznak hasznos polgárai, óh de egészen ellenkezőleg történik azon fánál, amely elcsenevészett, melyet nem ápolt gondos kertész. Terem ugyan gyümölcsöt, de a gazda a kertész annak nem örvend, mivelhogy a szt. irás szavai iránt, a megveszett fa csak hitvány gyümölcsöt terem. Nézzük csak meg a szegényebb sorsú szülők gyermekeit. A szegény sorsú gyermekek — midőn szülőik a kenyér kereset munkáival elfoglalva, lakházaiktól eltávoznak — magukra ma radnak, avagy nagyobb testvérjük őrködésére hagyatnak. Egész nap nem lévén lelki erejök valami szép és gyermeki kedélyt nemesítő munkássággal foglalkozni; kebelükben helyet talál a pajzánkodás. Még nagyobb testvérjük is, hogy kisebb tesvéreivel a hosszú időt eltöltse; velük együtt csintalankodik. De lássuk most már a gyermekek időtöltését a megérkezett szülők jelenlétében. A napi munkában kimerült szülők, habár nappali munkájuktól megszabadultak is, még sem pihenhetnek, mert az estve őket házi munkához szóllítja és a gyermekek ismét nemcsak hogy magukra maradnak, hanem még nagyobbik testvérjük is a szülők által elvonatik. Az apa csendre intvén gyermekeit így szól a legidősebb gyermekéhez : „Eleget játszottál egész nap, most jer nekünk segíteni.“ S az apróbb gyermekek minden felügyelet nélkül ismét magukra
