Evangélikus Népiskola, 1910
1910 / 1. szám - x–y: ?
12 Megengedjük azonban azt is, hogy az egész érzelmi nyilatkozat nem akart egyéb lenni rósz viccnél. Mert komolyan ember ily esetlenül egy- ügyü nyilatkozatot ép elmével nem tesz. Azért tárgyaljuk a dolgot a komikus oldaláról. Igaz, hogy rósz viccnek meg nagyon sületlen, de azért nem kívánjuk, hogy újra süttessék, mert akkor meg kétszersült lesz belőle, és ha százszor süttetik is. még akkor sem fog soha — elsülni. — Most pedig térjünk át a komoly részre *) s vessük fel a kérdést, váljon helyes-e, szükséges e, a tanító egyesületi gyűléseket a templomban tartani s azokat megelőzőleg az eddigi szokáshoz híven, harangoztatni ? Erre nézve midőn az igen tisztelt kar- és nemkartársak komoly véleményét kikérni bátorkodom, a magamét egyben az alábbiakban adom. A magam részéről s úgy hiszem ezzel összes kartársaim nézetét is kifejezem, mindezeket helyesnek és szükségesnek tartom és pedig nem a magunk kedvéért mintha mi ezzel pózolni akarnánk, hanem a nyilvánosság kedvéért. Mi tanítók egyesületi gyűléseinket eddig mindig az illető gyülekezet templomában és nyilvánosan tartottuk. A templomban azért, mivel faluhelyen a templom a megtelelő ülésekkel ellátott egyedüli nagyobb helyiség a nagyobb számú tanító-egyesületi tagok befogadására, minélfogva erre mi mintegy utalva vagyunk és erre, mint az egyháznak tisztviselői magunkat méltatlanoknak egyátalán nem is tarthatjuk. Az erre való engedélyt pedig minden alkalommal ki szoktuk kérni a gyülekezet elnökétől és pedig nem éppen azért, hogy egyedül ő maga adja meg erre az engedelmet, hanem jelentené be ezt a gyülekezetnek s a gyülekezet adná meg nekünk erre a jogot ő általa; természetesen az ezzel járó, szokásos harangoztatási joggal együtt. És merem állítani, hogy száz gyülekezet közül egy sem találkozik, — legalább eddig még sohasem találkozott, — mely e jogot tanítóinak meg nem adná, minden ellenvetés nélkül. Ahol pedig erre nézve nehézmények merülnek fel, mint a mostani és egyedül álló adott esetben, ott és annak nem a gyülekezet az oka, hanem, nyíltan kimondom, — a lelkész, ki a tanítók kérelmét tán be sem jelenti a gyülekezetnek, hanem ebben önkényesen s egyszerűen jogtalanúl jár el negative. Nem óhajtok most annak bővebb fejtegetésébe bocsátkozni, váljon, miért nem lehet ehhez a lelkésznek egvedüli joga, csak azt óhajtom hangsúlyozni, hogy szerény nézetem s a dolgok rendjénél fogva e jogot a gyülekezeti közgyűlés részén valónak látom, s a lelkész mint elnök a gyülekezeti közgyűlés határozatainak csak végrehajtója lehet. Igaz ugyan, hogy a lelkészi köri értekezletek magánlakásban tartatnak és zártkörűek, de valószínűleg nem azért, mintha ezek megtartása a templomban nyilvánosan nem volna megfelelő, sőt ellenkezőleg, — hanem bizonyára azért, mivel kevesebb számú tagjainál fogva az értekezlet kisebb helyen is elfér; azonkívül az így szabadabb és kényelmesebb. Nagyon természetes, hogy mivel az nem a templomban tartatik, harangoztatásnak itt csakugyan nem lehetne helye, de ha a lelkészi kör *) Kár volt mindjárt itt nem kezdeni! Szerk.
