Evangélikus Népiskola, 1909
1909 / 3. szám - Sass János: "A Gyámolda"
78 meg, ennek visszatérítésére igényt nem tarthatnak, illetőleg nyug díjukból az 1908. évi díjtétel levonásba hozatik. A bizottság Hering Zsigmond elnök úrnak a fenti hét pontba foglalt indítványát és az utóbbi három pontba foglalt kiegészítéseket azon kérelemmel terjeszti az egyházkerületi közgyűlés elé, hogy' ezen tiz pontban részletezett javaslatot határozatként kimondani szíveskedjék. Súrd. Sass István. Hozzászólás a „Gyámolda“ ügyéhez. A legközelebb múlt napokban egy vegyes társaságban heves megvitatás tárgyát képezte a „Gyámolda“ ügye, melynek kifolyásaként én is hozzászólni óhajtok a kérdéshez. Mivel pedig a vita alapját főként az „Ev. Népiskola“ legutóbbi számában a »Gyámolda• cim alatt megjelent cikk képezte, ezért e tárgyban nézeteimet nem napilapban, mint többen ajánlották , haném a t. szerkesztő úr b. engedelmével szintén a Ev. Népiskolában közlöm. A mondandók könnyebb megérthetése szempontjából jónak látom némi visszapillantást vetni a múltra is. Ma már általánosan helyesnek elfogadott szabály az, hogy a munkaadó, — legyen az bár testület, intézet, vagy egyes személy, — köteles állandóan alkalmazott munkásainak, vagy alkalmazottjainak nemcsak megélhetését biztosítani alkalmaztatásuk idejére, hanem munkaképtelenségük, vagy haláluk esetén is róluk, illetve családjaikról gondoskodni Ezen általánosan elfogadott szabályt követve létesítette, egyházkerületünk a múlt század 40-es éveiben a „Gyámoldát“, hogy az egyházkerület kebelében működő lelkészeknek, tanárok- és tanítóknak legalább özvegyei és árvái részesüljenek némi segélyben, A tanítók, csekély fizetésükre való tekintetből, vonakodtak belépni, de az egyházkerület erre kötelezte őket. Ily nyugdíjintézményeket azonban egyesek is, nevezetesen fö- uraink is lésesftettek, többek között egy gróf is. Alkalmazottjai részére nyugdijat állapított meg, kinek-kinek fizetése arányában, melyhez minden egyes is évi befizetéssel hozzájárulni tartozott, szintén fizetése arányában. Idővel azonban a viszonyok változtak és sem a régi fizetések, sem az ezek alapján megállapított nyugdíjak nem feleltek már meg a követelményeknek. Ezért a gróf a fizetéseket a szükséghez képest felemelte, a nyugdijakat pedig szintén egész új szabály szerint rendezte és azt az újítást is behozta, hogy mig a régi alapon eddig a gazdasága jövedelméből és pénztárából fedezte, azokat, — a jövőre nézve elren
