Evangélikus Népiskola, 1909

1909 / 3. szám - Sass János: "A Gyámolda"

79

delte, hogy alkalmazottainak nyugdijösszegei egy bank által fizettessenek ki, mely tőkepénzeit kezelte.

Ily nagy újításról lévén szó e nyugdijazásnál, az alkalmazottak egy része úgy vélte már most, hogy kapnak nyugdijat a banktól, mivel ezt az új nyugdijszabályzat világosan biztosítja számukra, de nyugdíj illeti őket a gazdasági pénztárból is, mivel évek hosszú során át oda e célból tetemes összeget tényleg befizettek. — A gróf azonban nem egyezett bele abba, hogy a teljes fizetést biztosító új alapon kijáró nyugdíjon kivül, alkalmazottai még a régi alapon tehát kétszeres nyugdijat is húzzanak. Ezért alkalmazottai közül sokan most azt követelték, hogy téríttessenek tehát vissza a gazdasági pénztárból a régi alapon teljesített befizetéseik, ha már onnan nyugdijat (ezután) nem kapnak. A gróf azonban ezek követelését sam teljesítette, csupán egy átmeneti szabályzatot dolgoztatott ki, amelyben meghatároztatott pontosan azon aráng, amely szerint tartozott ezután mindenki hozzájárulni tekintettel kinek-kinek az új szabályszerinti nagyobb nyugdíjigényére és a régi alapon teljesített eddigi befizetéseinek nagyságára és mivel néhány alkalmazottja nyugdijáról a régi alapon nem volt gondoskodva, ezek miként nyerjenek nyugdijat az új alapon. Imhol a „Gyámoldánk“ képe és helyzete 1

Ezeknek előre bocsátása után áttérve már most a „Gyámoldára,“ azt hiszem, nagy tévedés van abban, amikor általánosan az a vélemény, hogy az egyházkerületi „Gyámolda“ is külön intézmény és a tanárok és tanítók orsz. nyugdíjintézete, vagy a lelkészek egyetemes nyugdíjintézete külön intézmény és ennélfogva valaki mindakettőből húzhat külön külön nyugdijat. — Nemde elfogadott igazság az, hogy a munkaadó, vagy mondjuk : a fentartóság eleget tett kötelezettségének, a mai kor felfogása szerint, ha alkalmazottjainak teljes fizetését biztosítja nyugdíjul bizonyos szolgálati idő után és az alkalmazottak nem tarthatnak igényt ezen kivül más, tékát kettős nyugdíjra. És ha egyesek ennek dacára mégis húznak nyugdijat a gyámoldábói is és valamelyik országos vagy az egyetemes nyugdíjintézetből is a teljes fizetése erejéig, ez sérelmes volna a jentartóságra és azon alkalmazottakra nézve is, akik a „Gyámoldának“ nem tagjai.

Tény ugyan, hogy a „Gyámoldát“ az egyházkerület, mint fentartóság, létesítette. De kik képezik ezen fentartóságot, vagyis az egyház- kerületet ? Nem más, mint híveink összesége. Az egyházkerület által \ létesített gyámoldát tehát híveink összessége létesítette az érdekeltek hozzájárulásával stb. — Hál a tanárok és tanitók orsz., vagy a lelkészek főleg államsegélyből létesített egyetemes nyugdíjintézetét nem-e ugyancsak híveink filléreiből létesítették, tehát ugyanazon fentartóság? Hisz a tanítók orsz. nyugdijintézetéhez és — úgy gondolom, — az egyetemes lelkészi nyugdíjintézethez is minden egyes gyülekezetünk hozzájarúl külön megállapított évi összeggel és valamennyihez híveink mindenike állami adójában. Tehát ezen állami nyugdíjintézeteket