Evangélikus Népiskola, 1909
1909 / 3. szám - Sass János: Korkérdések vallásos világításban
70 A házas életnek ez a természetszerű felfogása általános mintakép, mely után minden rangbeli, a miveltség bármely fokán álló egyéniségnek igazodnia kellene. Mert a mivelődés jóllehet sok tekintetben kiszabadítja az embert az ős természet korlátái közül és tökéletesebb életre emel fel, de bizonyos általános természeti törvényekkel szemben nem állíthat fel oly önkényes életszabályokat, amelyek az emberi természettel homlok- egyenest ellenkeznek és amelyek épen azért nem tökéletesebb, hanem természetellenes, következésképen veszélyes életmódra irányítanának. A miveit ember a tudomány felfedezéseit és a technika vívmányait okosan felhasználva szervezetének megfelelőbben tud például táplálkozni, mint a tudatlan, de ha ismereteit arra használja, hogy gondos, figyelmes mesterkedéssel válogatja ki a leginyesiklandósabb — bár szervezetére káros hatású — élelmiszereket; szabadságát pedig mértékletlenségben keresi, akkor nem lehet az ő életmódját az egyszerű természet fiáénál tökéletesebbnek nevezni s egészségi állapota is bizonyára sokkal lazább, mint a ki csak természeti ösztöne után indulva táplálkozik. Az értelmi mivelődés minden téren korlátlanságra törekedvén, hadat izén azon törvényeknek, szabályoknak, szokásoknak, amelyek az ember akaratát jótékonyan korlátozzák. Ahol kényelmetlenségek állanák útját, igyekezik azokat ravaszul kieszelt módon megkerülni, nem fontolva meg, hogy ez a kerülő ut az általános életszabályokkal, nevezzük bár ezeket erkölcsi, vagy társadalmi, vagy vallási törvényeknek, merően ellenkezik. Ha a törvények határt szabnak féktelenül kalandozó vágyai elé, legegyszerűbb s annálíogva leghelyesebb megoldásnak találja az akadályok erőszakos lerombolását. Bizonyos, hogy a házas élet nem annyiban mondható tökéletesebbnek az egyedül létnél, mintha ott az egyének sajátosságait kevesebb külső behatások korlátoznák, hanem mivel a házasfelek egymás egyéni tulajdonait kölcsönösen kiegészítik és fejlesztik. Miként a zenekar egyes hangszerei sem játszhatnak saját kényük-kedvük szerint, hanem valamennyi köteles egyetlen partitúra (magyar szóval nem tudom kifejezni) parancsa szerint egymáshoz alkalmazkodni, hogy szivgyönyörködtető összhangzat szálljon belőlük a hallgató füleibe. Bizonyos az is, hogy a házasfelek élete sem ment sok apróbb nagyobb kellemetlenségtől. A két egyén vágyai, céljai, véleménye nem egy esetben összeütköznek- Más irányban törekszik gyakran az egyik és más irányban a másik fél akarata. Az élet változó kölülményei közt fölizgatott lélek indulata nem egyszer nyilvánul oly szavakban, vagy cselekedetekben, amelyek a másik