Evangélikus Népiskola, 1909

1909 / 3. szám - Sass János: Korkérdések vallásos világításban

71 félnek fájdalmat okoznak. A békés összhangzatnak ily megbomlása két leghívebb barát vagy barátnő egmásközti viszonyában is előfordul. Meny­nyivel gyakrabban elborulhat a házastársak életének az ege, mikor az ő lelkűk szakadatlan befolyása alatt van azon egymást teljesen kizáró testi és lelki ellentétnek, mely a férfit a nőtől természet szerint áthidalhatatla- nul megkülönbözteti. Mindezen körülmények még azon házasfelek közt is idéznek elő Ízet­lenségeket, kiknek lelke tiszta, önzetlen szerelem lángjánál olvadt egybe. Annál inkább a nagy többségnél, a hol azokat kölcsönös tisztelet, meg­becsülés és a kötelességérzet tartja össze. De a haladás, az elére törekvés, a tökéletesedés eszméje nem azt az elvet követeli tőlünk, hogy ahol nehézségek gördülnek elénk, azokat elkerülni igyekezzünk, vagy azok előtt visszavonuljunk, hanem parancsszóként éljen lelkűnkben a törekvés az élet­ben fölmerülő akadályokkal megküzdeni s győzelmünk tudata buzdítson bennünket a harc tovább folytatására. Mert nagy tévedés azt hinni, hogy az egyik utat, hol küzdelem vár ránk, elhagyva más utón küzdelem nélkül haladhatunk tovább. Harc az életnek lényege s amellett fűszere, mely nélkül az elizetlenül. Az úgynevezett szabadgondolkodók az ész nagyszerű vívmányaitól és fényes diadalaitól megittasulva abban a hitben, miszerint az embernek az élet folytatásához a józan belátáson kívül egyébb vezérre nincs szüksége, a házas élet kellemetlenségeitől igen egyszerűn minden bizonynyal leg­kényelmesebb módón akarnak megszabadulni. Azt mondják, hogy a házasság intézményét, mely szerintük elavult, vessük ki a társadalom alkotásai sorából. Férfi és nő bármikor és minden nehézség nélkül fölbontható viszonyban éljenek egymás közt. Hasonló módon adhatnák a birtokosnak azt a tanácsot, hogy ha házára, vagy föld­birtokára valami ok miatt megharagudott, adja azt el, s vegyen másikat, vagy a hivatalnoknak, hogy ha állásával egy esetben nincs megelégedve, mondja azt föl és nézzen más gazda, más foglalkozás után. Pedig a köz­mondás azt tartja : süríi gazda, ritka köntös. Hiszen azon házasfelekre nézve, kiket igaz szerelem, a két ellentétes egyéniségnek egymás iránti benső delejes vonzalma hozott össze, kik ennél­fogva egymásnak csakugyan nélkülözhetetlen kiegészítői, a nyilvános házas­ságkötés valóban felesleges és csak közjogi szempontból elengedhetlen. Ezeknek egységét nem a válás nehézségeinek s kellemetlenségeinek tudata, hanem az a nagy érzés tartja össze, miszerint ők egymás nélkül élni, legalább az élet céljának megfelelően élni nem tudnak.

Next

/
Thumbnails
Contents