Evangélikus Népiskola, 1909

1909 / 2. szám - Sass János: Korkérdések vallásos világításban

40

de pusztán állami törvényekkel, társadalmi intézményekkel bizonyára, nem. Nincs ol\ törvény, mit a ravaszabb kijátszani ne volna képes^ nincs oly intézmény, mit az ügyesebb a maga egyéni javára s felebarátai kárára kizsákmányolni ne ludna. Előbb mintsem a tökéletességnek ama fokára eljut hatnánk, ahol az ember anyagi nyomort nem ismer, az önkény és irigység természetszerűen tovább fej.ődve kipus/.- títaná magát az emberiséget Úgy vagyunk ezzel az elmélettel, mint ha a tüdőbetegnek azt ajánlják, hogy menjen fel ama magas hegyre, melynek élenydiis pormentes levegői« biztos gyóayulásl hoz. Űgyde a szegény beteg épen tüdőbaja miatt nem kép--s a hegyre fölgyalogolni.

De a vallásos érzület, mely az isteni tökéletességgel szemben az emberi gyarló .ággal is foglalkozik, azt is iátja s tudja biztosan, hogy még ha sikerülne is valamikor a társadalom minden egyes tagját vagyonilag független helyzetbe emelni, az irigység és gyülöiség akkor se szűnnék meg közöttünk. Mert nem szabad feledni — igen nagyon tévednek, kik e tagadhatlan tényt figyelembe nem veszik — hogy az embernek egy a többi teremtett lényektől határozottan megkülönböztető sajátságos tulajdona is van: a végetlenségre való

törekvés. Bármennyi vagyont sikerült legyen összegyüjienem, még több után vágyom, akármily nagy hatalom van kezemben, azt folyton növelni igyekezem, a dicsőség legmagasabb fokáról még felébb emel. kedni óhajtok, a lehető legnagyobb kényelem, az egészség szabályai, nak vagy a kirniveltebb innyencségnek legmegfelelőbb eledelek és italok mellett még nagyobb kényelem, még célszerűbb vagy még izle- tesebb eledelek s italok után kívánkozom, A tevékenység minden mezején az élet minden nyilatkozatában végetlenségre törekszik a véges ember; e törekvés fölkorbácsolja a hírvágyát, ádáz, nemtelen versenyt hoz létre, ami az irigységnek, gyülölségnek, féltékenységnek, a békés társadalmi élet e leghatalmasabb ellenségeinek dús tenyészetet keltő melegágya.

És nagy tévedésben van az is, aki ezeket a hatalmakat állami, vagy társadalmi törvényekkel féken tarthatni reméli. Az ember egyéniségén kivül álló erők, társasági szabályok, állami kormányzás ideig- óráig némi csendességet erőszakolhatnak, de állandó békére, tartós nyugalomra ezen tényezők mellett nem számíthatunk.

Az ember lelkületének kell megváltozni. Ha a kielégíthetvén birvágy helyett becsületérzés, a lélekemésztő irigység helyett minden ellentétet kigyegyelitő szeretet hatja át az ember egész gondolkodásmódját, akkor derül az emberi társadalomra szebb idő hajnala. A becsületességnek és testvéri szeretetnek pedig egyedüli forrása a vallásosság, a hit, miszerint a világot mindenható, bölcs és igazságos lény kormányozza, ki törvényeket szabott az ember életére is és törvénye irántii engedelmességre saját maga ügyel fel. ez a hit alapja az emberi lélekben működő erők egyensúlyának s szülő anyja azon erényeknek, melyek nélkül a társadalom fenn nem állhat. Az