Evangélikus Népiskola, 1909
1909 / 2. szám - l. s.: Ötven évig a tanítói pályán
41 egy Istenben, mint a világ szerető atyjában vetett hitből származik a gondviselés intézkedéseiben való bizodalmas megnyugvás. Ez pusztítja el az irigység csiráit, ez tartja féken a birvágy vad erőit. Ahol az ember azért nem cselekszik gonoszát, mivel azt becsületérzése tiltja, azért nem egedi magát irigység, gyű'ölség, kapzsiság zsarnokoskodás, kajánság által vezettetni, mert embertársát testvérnek tekinti és bár minden erejével törekszik az anyagi és szellemi haladás terén előre jutni, mivel a tökéletesedést isteni hivatásnak tartja, mindamellett ki tud békülni sorsával s gyermeki bizalommal nyugszik meg azon változásokon. melyek a bölcs gondviselés világkormányzásának tényei; olt és csakis ott, egyedül a vallásosság honában van őszinteség, egymás iránti bizalom és elégedettség. Ne abban reménykedjünk tehát, hogy majd ha a gazdazdasági kérdések meg lesznek oldva, ha minden ember önállóságra juthat, hogy akkor az osztályoknak és egyedeknek egymás elleni harca megszűnik, mert ez az elmélet homlok egyenest ellenkezik a világ szervezettel és az emberi lélek törvényeivel. De nem is a vagyoni függetlenség, hanem az erkölcsi tisztaság teszi az embert szabaddá. A vallásosságnak — és ez alatt nem a tudományos felvilágosodottsággal össze férni nem tudó vakhitet értek — kell az tmber elsivárult keblében telzsendülní. s tapasztalni fogjuk Jézus szavainak igazságát : keressétek előszót az Isten oszágát s annak igazságát és mindenek megadatnak néktek. A vallásosság magával hozza a társadalmi békét s a szeretet és önzéstelelenség korában a gazdasági kérdések önmagoktól oldódnak meg. (Folytatása következik.) Sass János. Ötven évig a tanítói pályán. — Schäfer Mihály jubileuma. — Ritka ünnepély színhelye volt dec. 9-én a tolnamegyei Kistormás község. Aznap ünnepelte ugyanis az ág. hitv. ev. egyházközség a munkában megőszült tanítójának, a sióvidéki tanitói kör pedig szeretett nesztorának, Schäfer Mihálynák, 50 évi tanítói működésének jubileumát. Messze vidékről sereglettek össze a mester tisztelői, karfásai, tanítványai és két volt iskolatársa. A megjelentek mind-mind kötelességüknek tartották eljönni. És méltán, mert ily ritka ünnepély alkalmával minden hivatlalos és nem hivatalos tényezőnek oda kell hatni azt minél fényesebbé és impozánsabbá tenni. Ha hozzá leszük még azt, hogy egy érdemekben gazdag 50 évi tanítói munkásság megünnepléséről volt szó, bizony-bizony erkölcsi kötelességnek mondhatjuk a megjelenést.
