Evangélikus Népiskola, 1909
1909 / 2. szám - Sass János: Korkérdések vallásos világításban
39 melyre azt lehetne mondani, hogy senkié, következőkép mindenkié. Akinek tehát vagyona nincs, annak valamiféle munkával kell megszereznie az élet fentartásához szükséges dolgokat: lakhelyet, élelmet, ruházatot, életörömöket. Ez a gazdasági állapot arra kényszeríti az embert, hogy figyelmét első sorban vagyonszerzésre s a meglevő vagyon gyarapítására fordítsa. Szükségkép következik e törekvésből, hogy a tehetségesebbek és akiket a szerencse is karjára vett, nagy vagyont gyűjtenek össze, ellenben akiknek a szerencse nem kedvezett s képességekből is mostohább mérték jutott osztályrészül, elnyomorodnak. A gazdagság, amellett, hogy hatalommá fejlődik, mely rabigába hajtja az ügyefogyottakat, egyszersmind forrása folyton fokozódó fényűzésnek és készséges eszköze a test szerinti élet szertelenségig hatványozott gyönyöreinek. Az embernek vele született ösztöne a végetlenség felé szívtelen zsarnoksággá, a hiúság és élvezetek test és lélekemesztő rabságává fajul. És mivel az önkény, hiúság és élvezetek nem ismernek határt, nyugvó pontot, melynél az emberi lélek elégedettséget érezne, határtalan kapzsiság vagyon és hatalom után keríti az embert hatalmába. A vagyonosok példája a vagyontalanok szivében lihegő vágyat gerjeszt a fényűzés és élvezetek után, más részt az ügyefogyottság, sőt rabság érzete keserű irigységet, gyűlölséget nevel a vagyonosok iránt. így fejlődött ki az az áldatlan harc a két tábor közt, melynek aggodalomgerjesztő nyilatkozatai naponta kisérnek bennünket s melynek megszüntetése korunk legnagyobb gondja. Érzi minden, hogy a mai társadalom összes rétegeit átható erők úgy az egyest, mint az egész társadalmat megfosztják minden igazi örömtől megbénítják a munkásságot, sőt nem ritkán valósággal gátot vetnek a haladás útjába. Élénken buzog a vágy az ember lelkében fent és alant ezen veszedelmes erők kipusztitására, belátja mindenki, hogy úgy az egyes embernek, mint az egész emberiségnek előhaladása és tökéletesedése mindenekelőtt békét, elégedettséget követel föltételként. Azon törekvések közt, melyek a vagyonosok önkénykedésének és kapzsiságának, a vagyontalanok irigységének, mindkét fél egymás elleni gyülölségének kiirtását tűzik ki célul, egyik legáltalánosabb az, mely helyesebb gazdasági berendezkedés által akar a bajon segíteni. Úgy okoskodnak sokan, hogy a két harcoló fél közti kirívó ellentét lévén minden baj okozója, ha sikerül megszüntetni ezt az ellentétet, ha módot nyújt az llam és a társadalom mindenkinek arra, hogy vagyonilag önálló, független helyzetbe jusson, akkor a vagyonosok önkénykedése legyőzhetlen akadályt lát mága előtt, a vagyontalanok irigysége önmagától megszűnik. Ezt az állapotot még ha talán el is érheti egykor az emberiség,
