Evangélikus Népiskola, 1909
1909 / 1. szám - Káth József: Természet után való rajzolás a népiskolában
1 A gyermeki lélek tanulmányozása úgy a nevelő, fegyelmező, mint az oktató tevékenység terén órási változást eredményezett A szeretettel való fegyelmezést, a nevelésnek a gyermeki lélek érzelemvilágához való alkalmazását az egész tanítóság érdeklődéssel tanulmányozza. És lépten-nyomon tapasztalhatjuk az ennek nyomán támadó újí tásokat. Az iskolába lépő gyermeket ma kedves mesével fogadjuk ; a száraz és gépies irva-olvasási előgyakorlatok helyett fonomimikával játszva vezetjük be az írástudásnak azelőtt oly nehéz s annyi fáradságos erőlködés után elsajátított mesterségébe. A mennyiséget nemcsak kész tárgyakkal, hanem agyagmunka segítségével cselekvő érzékeltetéssel ismertetjük. Később háztartásbeli, gazdasági, történelmi, kereskedelmi, földrajz-statisztikai adatokkal és vonatkozásokkal élén kítjük e tárgyat. A természettudományokat, a földrajzot az újabban egyre sűrűbb iskolai kirándulások alkalmával tett megfigyelések elevenítik meg. Szünőfélben van a tisztán hallás után való énektanítás, helyette az énekléstudásnak eddig elhanyagolt alapismeretére, a kottaolvasásra törekszünk. A gépies tanulás, a ridegség egyre tünedezik s a minden téren alkalmazott cselekvő szemléltetés kedvessé, érdekfeszítővé és elevenné teszi a tanítást. A három alapismeret (Írás, olvasás, számolás) a népiskola imeret- körét ma már nem meríti ki. A mai nemzedéknek hat osztály elvégzésével annyi ismeretet adunk az életben való értékesítéséhez, ameny- nyivel helyét derekasan megállhatja. Egyik legfőbb célunk a gyakorlati életre való nevelés. Ennél is tovább megy az 1905. évben kiadott „Utasítás és tanterv az elemi népiskola számára“, mely a gyakorlati tárgyakon kivül a művészi irányt is felöleli ; ez a rajzolás, éneklés és kézimunka tanításában nyilvánul. Utóbbival, mint önálló tantárggyal, a tanítóság nehezen tud megbarátkozni. Minden előkészítés nélkül váratlan meglepetésként érte a tanítóságot, melynek 80—90°/0-a még most sincs teljesen tisztában e tantárgy lényegével, mert a megismeréséhez szükséges alkalmat és forrásokat nélkülözi. A kézimunkát ismertető tanfolyamok a jelentkező tanítóknak csak csekély százalékát tudják befogadni. Hogy a számtantanítás alsó fokán hasznosan értékesíthető segédeszköznek bizonyult a kézimunka, illetőleg az agyagmunka, azt számosán elismerik ; de hogy mint önálló tantárgy egyébként annyi nevelő és képző hatása volna, mely a ráfordított idővel és munkaerővel arányban állana, azt legtöbben tagadják. Az idegenkedést növeli a munkaanyag beszerzésének pénzbeli nehézsége, a tanteremben támadó esetleges tisztátalanság, de mégis leginkább az az említett körülmény, hogy e tárgy gyakorlati hasznáról a tanítóság nincs kellően meggyőződve. Annál lelkesebben pártolja a tanítóság a rajztanítás terén támadt új mozgalmat. Évtizedeken át folyt a többé-kevésbbé bonyadalmas szalagmenetek, csillagalakok, mértani díszítmények gépies másolása a
