Evangélikus Népiskola, 1909
1909 / 1. szám - Az evang. népoktatás-ügynek egy közmunkása: Az 1848. XX. t.-c. és a tanítók
9 is. Annyi tehetséges tanító, mint a mennyit egyházkerületünk magáénak mondhat, mennyi szellemi kincset hordhatna össze, mennyi értékes tapasztalatot tehetne a köz kincsévé, ha a kényelem szeretet, a nem törödömség el nem fojtaná bennök a munkakedvet. Közös munkára egyesültünk, ezen munkában legyen vezérünk a múltnak tapasztalata. Az egyház, a haza, az iskola és a saját jól felfogott érdekünk irányítsák törekvéseinket. Jelszavunk legyen ez : Hűség a kötelességek teljesítésében, törekvés a tökéletesedésre, s a kitartó munka megfogja teremni a maga gyümölcseit. Adjon az Isten mindnyájunknak boldog új évet! Az 1909. esztendővel ismét egy, eddig nem remélt nagy lépéssel fog előre haladni az 1848. XX. t,-c, anyagi végrehajtásának kérdése. Eme sorok Írásakor még nem jutott nyilvánosságra a vallásos közoktatásügyi miniszternek ez iránybani törvényjavaslata. A lapokban közölt nyilatkozataitól azonban — amelyekben mindannak teljesítését, amit a két prot. felekezet u. n. közős bizottsága állami hozzájárulásként kért, megígérte — a törvényjavaslat bizonyára nem fog lényeges eltérést mutatni. Nem ismerjük teljesen a részleteket, (mert közbevetőleg legyen mondva, a prot. antonomia sem azért áll fenn, hogy a laikus elemnek mindent s különösen az, u. n. kényes dolgokat is tudomására hozza), egy dolog azonban bizonyos, és ez az, hogy a felszínen levő 1848. XX. t.-c. ama rendelkezésének, amely a felekezetek népiskolai szüségleté- nek az állam által leendő ellátását, vagy annak csak a legkisebb vonatkozásban leendő támogatását illeti, a közös bizottság memorandumában nyoma sem lesz, s igy természetesen nem lesz szó arról a kormány törvényjavaslatában sem. — Tehát áll és most még inkább bevégzett tényként tapasztalható azon sajnálatos s az érdekeltekre nézve csak leveröleg ható körülmény, hogy a prot. népoktatásügy munkásainak ellátási kérdése a két szék, vagyis az egyház és az állam között a pad alá esett. Az egyház ugyanis ama kérdést a megoldási körből — hogy azt miért tette, annak elfogadható magyarázatát még sehol sem hallottuk *) A beküldött cikket, mint olyant, mely a tanítóság jogos igényeire nézve indítandó megbeszélésnek alapját képezheti, készséggel közöltük, szóljanak hozzá többen is, hogy a kérdés minden oldalról megvilágíttassék. Szerk. Az 1848. XX. t.-c. és a tanítók.*)
