Evangélikus Népiskola, 1909
1909 / 1. szám - Memento: Új év, új irány, új törekvések
7 Most már, ha mind ezek mellett figyelembe vesszük a jelenlegi helyzetünket, figyelembe azt az óriási feladatot, amelyet egyházunk az egyetemes vallásoktatás — és az állami tanterv kötelezővé tételével vállainkra rakott, figyelembe azt a nem kicsinylendő körülményt, hogy ezen óriási terhek mellett, még ünnep délutánokon predikálást is kell végeznünk, fel sem említve ezek mellett azt a sokféle kötelezettséget, amelyet részben a kormány, részben a társadalom — hogy úgy fejezzem ki magamat — ránk oktrojált, azt hiszem mindenki belátja azt, hogy a tanító, ha hivatalát híven be akarja tölteni, az esztendő minden napja, és a napnak minden órájára teljesen le van kötva. Ilyen viszonyok között, amidőn a teljesítendő feladatok szinte halomszámra állanak előttünk, azt hihetné minden ember, hogy mint az egyház, mint az állam, mint a társadalom legnélkülözhetlenebb szellemi munkásai olyan méltányos elbánásban is részesülünk, min amilyent az általunk végzett munka nagy, fontos és a messze jövőbe kiható voltánál fogva méltán és jogosan elvárhatnánk Sajnos, de a dolog nem így áll. Méltányosság, jog, igazság, ismerjük ezen fogalmakat, hiszen egész életünkön át ezeket hirdetjük és tanítjuk, de sajnálattal tapasztatjuk, hogy ezek velünk szemben vajmi ritkán nyernek alkalmazást. Ez az oka annak, hogy egyesületi működésünk még ma is nagy részben meddő, mert megbénítja azt, a helyzetünk rendezése — és érdekeink megvédésére irányuló törekvés. Ez folalja el és köti le a közős munkára szánt időnek legnagyobb részét. Aki helyzetünket ismeri, nem is veheti ezt tőlünk rossz néven. Mert: Fizetésünk rendezése, arcul csapása az egész felekezeti tanügynek. Nyugdijunk, eltekintve egy-két, e tekintethen szerencsés kivételtől, szegény alamizsna. Gyámoldánk, a tönk szélén van, s az a veszély fenyeget bennünket, hog befizetett filléreink ott vesznek. Váljon kiveheti tőlünk rossz néven azt, ha ilyen mostoha körülmények között, teljes erőnkből arra törekszünk, hogy ezen tarthatallan helyzet rendezve, sérelmeink orvosolva legyenek. A saját jól felfogott érdekünk, családunk jövője, a megváltozott életviszonyok, egyenesen kötelességünkké teszik, hogy a küzdelmet helyzetünk rendezéséért fel r.e adjuk mindaddig, amig csak ^célunkat el nem értük. Iskoláinkban küzdünk a túlságos zsúfoltsággal — és a szegénységgel. A tanítói magasztos hivatás, testet-lelket ölő munkává válik ilyen viszonyok között, s mégis munkánkat épen azon alapon bírálják el, mint a kényelmes, egészséges, és a mieinkhez képest, fényesen berendezett állami iskoláknál működő kartársainkét. Törekvésünk e pontnál oda irányúi, hogy iskoláink a törvény rendelkezése értelmében mielőbb fel legyenek szerelve. A tankönyvek, a tantervek követelményeinek megfelelően dolgoztassanak keresztül.
