Evangélikus Népiskola, 1908
1908 / 3. szám - Sass István: A dunántúli ág. h. evang. egyházkerületi tanítóegyesület elnökétől
82 szolgál a heti előkészítő óra, a tanítás raegbirálására a heti bírálati óra. Mindegyiken jelen van az egész osztály. A tanító növendékek kijelölése a szaktanárok hozzájárulásával történik, akik havonként egyszer a bírálatban is részt vesznek és szakjok tanítását lehetőleg ellenőrzik. E keretben gyakorolják magukat a IY. évfolyambeli növendékek a vallási tárgyak önállóbb tanításában. A vallástanár igyekezzék tárgya érdekét megóvni úgy a gyakorló-iskola részletes tan- és óratervének ösz- szeállításánál, mint a tanítónövedékek kijelölésénél, ellenőrzésénél s meg- birálásánál. Miután minden tárgyat minden növendék folytatólagosan nem taníthat, a IV. osztályban is végeztetünk próbatanításokat töképen azon tanulókkal, akik a folytatólagos tanításban részt nem vehettek, vagy csak egy-egy tárgycsoport tanítását teljesítették. E próbatanítások körében kell megfelelő helyet biztosítanunk a vallás számára is. Ne hagyja el az inté zetet egy növendék se anélkül, hogy vallástanítást több fokon s több alakban ne végzett volna. A próbatanításokat itt is úgy végezzük, mint a második félévtől kezdve a III. osztályban. A gyakorlati kiképzéshez tartozik még, hogy a tanítóképző IV. évfolyambeli növendékei télen át gyermek-istentiszteletet végeznek a tanárok s esetleg a szülők jelenlétében a gyakorló-iskola tanulóival, az intézet reggeli és estéli könyörgésein felváltva imádkoznak, s hetenként egyszer a reggeli könyörgésen egyházi beszédet mondanak. Sopron, 1907. október havában. Kapi Gyula. A dunántúli ág. h ev. egyházkerületi tanáregyesület elnökétől. Mélyen tisztelt egyházmegyei tanító-egyesületek ! Évek előtt, amidőn első Ízben emeltem fel szavamat, az egyház- ker. tanító-egyesület megalakítása tárgyában, tettem azt azért, mert önmagunk iránti kötelességünknek tartottam, és tartom ma is, hogy helyzetünk javítása érdekében megtegyünk minden lehetőt’; tettem azért, mert egy magasztos eszme : egyházunk, hazánk tanügyének előbbre vitele, s az igaz lutheránus szellemtől áthatott tanítói közszellem ápolása, erősítése — amelynek az erős egyesületi élet egyik legkiválóbb s leghathatósabb eszköze — lebegett lelki szemeim előtt. Isten megsegítette törekvéseinket. A pápai és celldömölki gyűlések, nemcsak legszebb napjait képezik egyesületi életünknek, de a messze jövőbe kiható fontos határozataikkal kiindulási pontját, de több
