Evangélikus Népiskola, 1908
1908 / 3. szám - Sass István: A dunántúli ág. h. evang. egyházkerületi tanítóegyesület elnökétől
83 valóságos fundamentumát alkotják az evangélikus tanító-egyesületek teljes kialakulásának. A dunántúli ág. h. ev. tanítói kar megmutatta, hogy méltó arra a nagy bizalomra, amellyel egyházunk, jövő boldogulásának legfőbb feltételét : a hithü, a vallásos, az áldozni tudó egyháztagok nevelését reá ruházta. Megmutatta, hogy tud tenni, tud fáradni, tud áldozatot hozni, úgy az egyház és annak tanügye, valamint a saját érdekeinek előbbre vételéért egyiránt. Az általános lelkesedés, a minden oldalról megnyilatkozott áldozatkészség ! és munkakedv folytán nemcsak azt értem el, aminek elérhetéséért olyan szívesen fáradtam és áldoztam, de még azt is, amríe soha nem vágytam. A Celldömölkön tartott első egyházker. tanító egyesületi közgyűlésen Önök, kedves kartársaim, engem elnökükké választottak. Tekintettel nagy mérvű elfoglaltságomra, tekintettel egészségi állapotomra, csak nagyon nehezen tudtam elhatározni magam, ezen díszes, és mindenek felett megtisztelő, tisztség elfogadására. Hogy mégis meghajoltam az Önök egyhangúlag kifejezett kívánsága előtt, tettem azt azért, mert a szeretet és bizalomnak azon egyértelmű megnyilatkozása, amelyet csekély személyem iránt tanúsítani kegyesek voltak, olyan magasztos, olyan lélekemelő volt, hogy előle kitérnem nem lehetett; tettem azért, mert szemeim előtt lebegett egyházkerületünk azon nagyon is elismerésre méltó határozata, amellyel alapszabályainkat nemcsak megerősítette, de közgyűléseink fuvarköltségeinek viselését is nagylelkűen magára vállalta, s ezzel, mintegy követendő példát állított eltbénk. hogy nekünk is, semmi áldozattól, amelyet egyesületünk tőlünk kíván, visszariadnunk nem szabad, s mintegy kötelezett bennünket arra, hogy sem együtt, sem külön-külön, a ránk váró munka s kötelezettség elől ki ne térjünk ; tettem végül azért, mert meg voltam győződve arról, hogy azok a megerősített alapszabályok, azok a jegyzőkönyvbe foglalt határzatok, olyan biztos alapját képezik elnöki működésemnek, hogy arra támaszkodva, és az szerint cselekedve, munkánkat meg nem akaszthatja senki és semmi. Ezen dolgokban én a sikeres munka, a biztos előre haladás minden feltételét biztosítva láttam, azért kötelességemnek tartottam azt, hogy én is meghozzam azt az áldozatot, amelyet kartársaim tőlem kívántak. Mindezen dolgokat csak azért mondottam itt el, hogy nyilván való legyen mindenki előtt egyrészről az, hogy nem kicsinyes feltűnési vágy, hanem egy magasztos eszme, egy nemes törekvés adta lelke rn b e az elhatározást arra, hogy az elnökséget elfogadjam, másrészről pedig rá kellett mutatnom azon körülményre, hogy előttem, s velem együtt az. összes egyházmegyei tánító-egyesületek előtt, a megér '.sített alapszabálynak, továbbá, é közgyűlésünk által hozott és jegyzőkönyvbe foglalt határozatoknak úgy meg kell állani mindig és
