Evangélikus Népiskola, 1908
1908 / 1. szám - –ár: Egyházi lapjaink sorsa
6 útján s mihamarabb teljes épségében fog előttünk virulni, s a magyar haza, az evang. egyház és édes mindnyájunk érdekében hovatovább teljes erejével kifejti áldásthozó, közhasznú munkáját. Adja Isten, hogy úgy legyen ! x—y. Egyházi lapjaink sorsa. Egyházi lapjaink sorsával bizony egyetemlegesen és egyátalán nem lehet dicsekednünk. Még a legnagyobb fantáziával sem mondhatjuk azt virágosaknak, de még csak kielégítőknek sem. Ellenkezőleg azoknak tán valamennyié küzd a lét és nemlét áldástalan kérdésével. Egyházunk iskolának lapja az »Evang. Népiskola« sem kivétel ezek közül; sőt tán ez valamennyi között a legmostohább viszonyok között tengődik jobb sorsra érdemes életpályáján. Ilyenformát olvasunk ki a lap múlt évi utolsó számának egy félreeső, eldugott helyen található szerkesztői nyilatkozatából. Hát hiszen nagyon szép a háttérbeszorúlás, a szerénység ott, ahol annak helye van. De ahol annak helye nincs és nem lehet, ott meg ezt halálos véteknek tartom. Itt pedig éppen nem találom helyén valónak, mert hiszen itt nem személyről, hanem egy zászlóvivő orgánum sorsáról van szó. Miért kell tehát ennek sorsáról egy félreeső, eldugott helyen beszámolni az ó év bezárása s az új év megnyitása alkalmával? Tán azért, hogy arról minél kevesebben értesüljenek? Ez nem lehet cél. A cél itt a lap régi, esetleg kibővített programmjának megjelölésével a régi előfizetők buzdítása s újabb előfizetők megnyerése. De ezt akkor oly szembeötlő helyen alkalmas eszközölni, hogy az olvasók közül senkinek figyelmét ki ne kerülhesse. Persze szerkesztő ur azt hiszi, itt is jó helyen van az. Bocsánatot kérek én ezt nem hiszem. Mert ha az olvasó meglátja is, sőt olvassa is a címet, a továbbiakat rendszerint elengedi, gondolván, ily eldugott helyre fontosabb dolgok úgysem kerülnek; a szerkesztő-kiadó itt csak a hátralékos előfizetőket szólítgatja; ez engem nem illet, hisz én nem vagyok hátralékban; — és az egészről nem vesz tudmást s ha esetleg közreműködhetne is a baj enyhítésén, eszébe se jut, mert nincs róla tudomása. Ellenkezőleg mit látunk egyéb lapoknál? Azt, hogy utolsó és első számaiban előkelő helyen vastag betűkkel igyekszik lelkesítő szózatával
