Evangélikus Népiskola, 1908

1908 / 2. szám - Kiss Samu: Jézus példázata a talentumokról

55

Jézus példázata a talentumokról.

— Katekizáció. —

„Légy hu mindhalálig s néked adom a* életnek koronáját“.

Ján. Jel. 2, 10.

Van nekünk egy szép templomi énekünk, amely azt mondja :

„Nem henyélni, munkásságra Helyheztettem e világra ;

Add hát Uram, amig élek,

Legyek munkás s hasznos lélek !“

Ez énekvers szerint miért helyheztettünk e világra ?

(Nem henyélni, munkásságra.)

Mit nem szabad tehát tennünk ?

(Henyélnünk nem szabad.)

Hanem mi a kötelességünk ?

(Hogy dolgozzunk, munkásak legyünk )

Igen, az Isten arra teremtett mindnyájunkat, hogy küzdjünk, munkálkodjunk. Már Ádámnak megparancsolta: „A te orcádnak verejtékével egyed a te kenyeredet“.

Mit parancsolt meg Isten Ádámnak ?

(A te arcodnak verejtékével egyed a te kenyeredet.)

Mit lesz az, hogy „arcodnak verejtékével ?*

(Munkával, fáradsággal.)

Ez az intés nemcsak Ádámnak szól, hanem nekünk is, mint az ő utódainak, gyermekeinek, — kivétel nélkül.

Kinek is szól még az a parancsolat, hogy „a te orcádnak verejtékével egyed a te kenyeredet ?“

(Szól nekünk is, mindnyájunknak.)

Krisztusunk szintén a munka fontosságát emeli ki, mikor azt mondja : „Boldog szolga, akit az ő Ura talál az ő tiszti szerint cselekedni“.

Ki a boldog Krisztus szerint ?

(Akit az ő Ura talál az ő tiszti szerint cselekedni.)

Vagyis: aki nem henyél, hanem dolgozik, sáfárkodik; akit azúr, a gazda munkában talál, midőn utána néz az ő szolgáinak: mert

amelyik rest, azt megpirongatja és megbünteti; amelyik pedig szorgalmas, azt megdicséri és megjutalmazza. Ezért „boldog* a munkás szolga.

Mi is szolgák vagyunk mindannyian, a mi Urunknak, Istenünknek szolgái; s nem tudhatjuk, hogy az Úr mikor, mely órában jő el hozzánk és kéri számon a mi sáfárkodásunkat: azért úgy kell sáfárkod