Evangélikus Népiskola, 1908
1908 / 2. szám - Kiss Samu: Jézus példázata a talentumokról
56 nunk és iparkodnunk, hogy bármikor jöjjön is, munkában találjon bennünket. Pál apostol még tovább megy, midőn a munkáról szólva azt mondja: „Aki nem akar dolgozni, az ne is egyék!“ Mit mond Pál apostol ? (Aki nem akar dolgozni, az ne is egyék!) Azt teszi ez, hogy aki tudna dolgozni, de lusta, nem akar: az nem érdemes arra, hogy enni és inni adjanak neki Ezekből láthatjátok, hogy milyen fontos és szükséges az emberre nézve a munka. Ez által szerzi meg kiki kenyerét, ez által biztosítja életét, jövőjét. Ép ezért már gyermekkorában mindenkinek hozzá kell szoknia a dologhoz, hogy majd — midőn a maga erejére lesz kénytelen támaszkodni — megtudhassa keresni betevő falatját, életszükségleteit egyrészt, másrészt pedig, hogy munkásságával hasznára lehessen embertársainak. Mert mig a tunya ember valóságos nyűge, átka az emberiségnek; addig a munkás és szorgalmas áldás mindazokra, akikkel érintkezik. „Add hát Uram, amig élek, Legyei- munkás s hasznos lélek“. . . Mai evangéliumi elbeszélésünk — a talentumokról szóló példázat — szintén a munkára hívja fel figyelmünket az által, hogy egyrészről a szorgalmas és kitartó, — másrészről pedig a henye és rest munkásnak képét állítja elénk ; kiemelvén amannak a jutalmát és egyúttal emennek a büntetését. Figyeljetek ide, majd elolvassuk : Máté 25, 14—30. Ez a felolvasott történet a munkásságról szólva egyfelől a szorgalmas és hűséges munkának üdvös voltára, másfelől a restségnek káros következményeire mütat reá. Arra int, hogy ne tétlenkedjünk, hanem Istentől nyert ajándékainkat használjuk fel legjobb tudásunk és erőnk szerint, — részint a magunk javára, részint annak a dicsőségére, aki adta azokat. Mert csak így tarthatunk számot majdan a jutalomra. I. Legyetek tehát hű sáfárai a reálok bízott talentumoknak, II. hogy elnyerhessétek egykor az örök élet koronáját! I. 14—15 Kiről van ebben az elbeszélésben szó ? (Egy emberről.) Mit akart ez az ember? (Messze földre akart menni.)
