Evangélikus Népiskola, 1908
1908 / 5. szám - Bándy Miklós: Pál apostol és Luther Márton
145 Most midőn láttuk a kort, melyben a két reformátor élt, áttér hetünk egyéni fejlődésének jellemzésére. Pál Cilicia fővárosában Tarsusban született, hol a természeti viszonyok oly merő ellentétet mutatnak, melyek Pál jellemének és egyéniségének fejlődésére befolyással voltak. Hegy-völggyel, hidegmeleggel, száraz-vízzel váltakozik. „Taurus hóval borított hegytetőiről a metsző hideg szél zavarta fel a lapály izzó homokjától égő vidékét !“ Luther szülőhelye Eisleben, a mérsékelt éghajlat áldásaival megáldva, hol tavasz és nyár, ősz és tél, szép rendben váltják fel egymást. Pál szülei jómódú iparosok, kik hiányt nem szenvedve gonddal neveltethették gyermeküket, ki teljesen tanulmányainak élhetett s zavartalanúl képezhette magát arra a pályára, melyre szülei szánták, s hová saját lelke is vonzotta: az Írás tudók, a farizeusok pályájára. Mindjárt Gamaliel, a hires törvénytudó iskolájában találjuk, hol magába szívta a törvény tiszteletét s annak igaz betöltését. Gyorsan haladt előre. Csakhamar farizeussá lett, a törvényeket saját maga magyarázhatta s annak mélyébe behatolva életét is a szerint töltötte el. Luther szülei szegény bányászok, kik véres verejtékkel szerezték meg a megélhetés feltételét a midennapi kenyeret. Mártont vallásos leikületben nevelték, de atyja még sem akarta, hogy a papi pályára lépjen, mert nem szerette az ingyenélő s henyélő papokat. Luthernek magának kellett megszereznie az élet szükségleteit s ennek dacára is szépen haladt iskoláiban a tudományok terén s csakhamar az erfurti egyetemen látjuk a jogi pályán, melyre szülei kívánságának engedve lépett. Mig Luthernél egyik kedves barátjának hirtelen való elveszése s egy zivatar aikalmával életben való maradása volt az indító ok, hogy Isten szolgájává legyen; addig Pál, — illetőleg még ekkor Saul — önelhatározásából lépett a törvény szolgálatába. Eljutottunk tehát a törvény iskolájába s az Ágoston rendű szerzetesek zárdájába. Mindkettő teljes szívvel-lélekkel hivatásának élt s mindkettő kereste lelki üdvét, egyik a tóra betöltésében, a másik a jó cselekedetek megszerzésében. S ha vizsgáljuk eme két férfiúnak lelki üdvök megszerzése érdekében elkövetett cselekedeteiket, azt látjuk, mintha csak versenyeztek volna eme mennyei ajándék megszerzésében. Pál volt az, ki legjobban és leghűségesebben követte a bölcsek tanácsát „a tórát tanulva ette sós kenyerét, itta cseppnyi vizét, hált a puszta földön, élt nyomorúságban!“ Lelke vágya, minden gondolata az volt, hogy a törvényt betöltse. Luther a római egyház összes kívánalmainak elegett tett, melyeket az üdv elnyerése érdekében elébe állított. Bőjtölt, testét sanyargatta úgy annyira, hogy sokszor aléltan rogyott cellájának hideg kövezetére, honnét csak kedves zenéjével tudták ismét új élétre kelteni. Luther érezte, hogy testének sanyargattatása s kínzása dacára is nemhogy megközelítette volna a célt, hanem inkább attól távolabb
