Evangélikus Népiskola, 1908
1908 / 5. szám - Bándy Miklós: Pál apostol és Luther Márton
144 birodalmat hirdetett és ígért, akkor elhangzott ajkaikról a „feszítsd meg“ s keresztre hurcolták a világ Megváltóját. A Krisztus utáni korban, mikor a keresztyén egyház még zsenge korát élte, elnyomására mindenünnen zúdultak úgy a testi, mint a szellemi támadások fegyverei, — szükség volt egy oly férfiúra, ki Krisztus szellemében munkálkodva útmutatója legyen mindenkinek, „görögnek görög, zsidónak zsidó,“ de mindenek fölött, „keresztyén tudjon lenni“. S ez a férfiú Pál volt. Luther korában is Róma az, mely a nemzeteket összetartja, de itt nem politikai, hanem egyházi tekintélyével. Ott a vallások különbözősége, itt a nemzetek szétdaraboltsága tanúskodik a nemlétező egységről. Ott a római császár az egyedüli, a rettegett úr, itt az Anti- krisztus kezében szövődő álnokság s lelkivakság köteléke az, mi bilincsbe verte s megkötözte a lelkeket. Pál korában a minden ellenállást megemésztő szörny: Róma fegyvere; Luther idejében a lelkiszabadságot elnyomó hatalom, a pápai székben ülő Minotaurusz az ö szolga hadával, a papokkal. Pál a Luther korában is a vallást, csak mint az együgyüek menedékhelyének s a tudósok gúnytárgyának tekintették. Akkor a vallás külsőségben, a törvénynek szószerinti betöltésében állott; ekkor a jó cselekedeteknek minél nagyobb szám báni felmutatása volt az üdvösség elnyerésének eszköze. Akkor is, ekkor is egy messiást vártak, ki kiszabadítja a lelkeket a bűnnek jármából, ki megmutatja az üdvre vezető utat, mely szűk s tövises ; Ott a szeretetlenség, a más vallásnak iránt táplált gyűlölet, itt a hit- ujjitók, a Krisztus evangéliuma hirdetőinek kegyetlen üldözése ül a a trónon, megszemélyesítve a római pápában. Ott a bölcsészeti rendszerek, itt a humanisták és reformátorok művei akartak a bajon segíteni, melyet amott a közöny, itt a durva erőszak nyomott el. Pál korában az igazság elterjedését elősegítette a görög nyelv, Luther idejében a latin nyelv egyetemessége. Ott is, itt is az igazság után epedőkben megvolt a vágy menekülni a kárhozatba juttató vallás talanság elől s a bűnt ápoló egyház karjaiból. Akkor előáll Pál, ki hatalmas szavával hirdeti a megfeszített Krisztust, mely görögnek bolondság, zsidónak botrány volt; ekkor fellépett Luther s az evangeliom szellemétől áthatva hirdette a feltámadott Üdvözítőt, felnyitotta a népek lelki szemeit s azt a bibliára irányította, mely a római egyház fekélyekkel borított testén kígyó marásként hatott. De amint ott a rideg közöny s megvetés fogadta Pált; úgy itt a gyűlölet, az üldözés, a sérelmek s rágalmak özöne zúdúlt a reformátorra az egyház részéről. Ott a nép gyűlölete, itt az egyház mérge és haragja üldözte a hit- ujjítókat. íme mily nagy hasonlatosság a két kor között, pedig mintegy másfél ezer év választja el a kettőt egymástól. Mintha nem is fejlődött volna azóta a vallásos tudat, mintha csak minden ujjítót megsemmisüléssel fenyegettek volna.
