Evangélikus Népiskola, 1908
1908 / 4. szám - Memento: Utazás magunk körül
123 tételekben — megállapítani azt, hogy mit tartok én a tanítókra nézve „nem illetékes tehernek“. „Nem illetékes tehernek“ tartom azt, amidőn nagy ünnepjeink délutánjain, a tanító egyedül végez a templomban éneklést és predi- kálást, az ige hirdetésre választott lelkész meg családja vagy barátai körében szórakozik. Ilyennek tartom azt, amidőn a kedden vagy szerdán kezdődő gyűlésekre a lelkész már szombaton elutazik, s megbízza a tanítót, hogy vasárnap prédikáljon. Ilyennek tartom azt, amidőn a lelkész nem megy el a filiákba temetni, — bár az egy kényelemszereteten kívül ebben semmi nem akadályozza — hanem elküldi a tanítót egyedül, hogy végezze a temetést ahogyan tudja vagy akarja. Ilyennek tartom azt, amidőn a tanító, az ő nagy elfoglaltsága mellett, óraszámra olyan körleveleket másol, amelyek tisztán csak a lelkészi hivatalt érdeklik stb. Most már azon kérdésre, hogy ki rakta ránk az itt felsorolt és fel nem sorolt terheket, igen könnyű a felelet: részben az egyház, részben az egyes lelkészek és részben a magunk gyámoltalansága. Előző közleményeimben is kijelentettem már, de e pontnál megismétlem, hogy nem bántok, vagy nem akarok bántani senkit. Adom a dolgokat úgy amint azt a gyakorlatban — nem mindenütt — hanem ott ahol, látjuk. Egyetlen állításom nincs, amelyet adatokkal igazolni nem tudok. Sok szó esett a lefolyt években a tanítók predikálásáról. Szóltak hozzá hivatottak és kevésbbé hivatottak. Csűrték csavarták a dolgot jobbra is balra is. Jogot féltettek, amelyet elvenni senki nem akart. Belekapaszkodtak, és pedig két kézzel, az egyetemes papság elvébe, amelynek a lelkészek ünnepdélutáni szabadságához, és az ezen szabadság megszerzőihez, a terhes munkát végző tanítókhoz — épen ezen pontnál — semmi, de semmi köze nincsen. — Szóval, beszéltek mindenről, csak épen arról nem beszélt senki, amit a „Tarlózás* Írója, mint helytelent, mint indokolatlant, mint az igaz egyházias életre káros szokást' a tanítókra nézve terhes kötelességet és végül, a mai viszonyok között tarthatatlan helyzetet állított oda a nagy nyilvánosság elé. Sokszor, és igen sokat beszélgettünk ezen dologról összejöveteleink alkalmával, és az ügy már a múlt nyár folyamán odáig fejlődött, hogy több egyesület, egyenesen azt kívánta, hogy a tanítók ünnep délutáni predikálásának ügye vétessék fel a celldömölki gyűlés tárgysorozatába. Hogy a dolog még sem igy történt, annak oka az, hogy sokan azon meggyőződésben voltunk, és azon meggyőződésünknek kifejezést is adtunk, hogy felesleges volna ez érdemben nekünk kezdeményező lépést tennünk most, amidőn egyházunk nemcsak elfogadta az állam által kiadott egységes tantervet, de úgy annak, mint
