Evangélikus Népiskola, 1908
1908 / 4. szám - Kiss Lajos: A hazaszeretet ébresztése és fejlesztése a népiskolában
112 Egyedül állunk a nagy világban, körülvéve idegen népektől, melyek beolvasztó politikája ellen ez a legbiztosabb fegyverünk. Magyar hazánk addig állhat fenn, míg polgárainak lelkében él a hazaszeretet. Amint ez megszűnik, édes hazánk is eltűnik a föld színéről, mint sok más — virágzó korában oly hatalmas állam. Fontos dolog tehát a hazaszeretet ébresztése és fejlesztése, hogy e hazában «minden ember legyen ember és magyar!» Leikéin elmereng nemzeti életünk egyik legszebb korán, midőn legdrágább kincsünket: hazánk szabadságát akarták elrabolni. Óh mily gyönyörteljes érzés hatja át valónkat, midőn e szót halljuk: «szabadság»! Láttad-e a kálit lakóját, midőn megnyílt börtöne ajtaja s ő felemelkedett az ég futó felhőihez, élvezve aranyszabadságát, melyhez joga van, melyre született? Mennyivel boldogitóbb lehet ez, menynyivel fontosabb reánk, nemesen érző lényekre nézve!? S ettől akarták ősapáinkat megfosztani! S habár a békét s láncot — melyekkel őket akarták rabigába verni — az azokkal jövő labanc hátán verték széjjel, — a szabadság fel virradt napja még sem hintette szét áldó, termékenyítő sugarait! Vájjon miért? Szomorú az ok, magában a nemzetben keresendő, mert — fájdalom — e dicső korban is voltak hazánknak oly önző fiai, kiknek több volt a felülről rájok mosolygó kegy, hitvány kitüntetés, mint a haza jövője! Majd folytatódik szabadságharcunk a közelmúltban: felhangzott Kossuth lángszava: «Fel Isten nevében — ti népek milliói, velünk a jó ügy, az igazság, velünk az Isten!» «A haza minden előtt!» S mintha földből nőttek volna, egymás után állnak elő a hon védelmére vérüket ontani kész csapatok! Mintha egy hosszú évezred minden keserűsége acélozná izmaikat, küzdenek hősiesen, küzdenek oroszlán módjára . . . mindhiába . . . Világosnál sírva borulnak a megtépett, legyőzött harci lobogóra, sírva átkozzák, kik önhazájuk ellen fogtak fegyvert! Óh mily dicső, mily erős, mily hatalmas is lehetne ma e haza, ha kezdettől fogva minden egyes fia mélyen szíve rejtekébe zárta volna képét! Létkérdésünk tehát: ébresszük-e s fejlesszük-e a hazaszeretetet, vagy sem?! De leszállók e legendás korból a mai reális — gyakorlati élet világába s ennek szemüvegén nézem, elengedhetlen-e az, miről értekezem? Ami erősíti s boldogítja az egyedet, a családot, az támasza a hazának is; — mi fogyatkozása annak, gyengülését, esetleg bukását okozza emennek is. Mint annak kell tudás, műveltség, munkaszeretet, becsületesség, úgy ez támasza a honnak is! Mint szeretet-, egyetértés- s hűségben áll elő a csalad az egyed boldogsága, úgy ebben lesz erőssé mindezek összesége: a haza! Hol nem ébresztettük s fejlesztettük a szeretetet s hűséget, ott ne is keressük a megelégedést s bóldogságot. S hány ember került ki már iskoláinkból az ismeretek tömkelegével a nélkül, hogy lelkében a családjához s hazájához való hűség s szeretet fenséges érzelme kellőkép kifejlődött s maradandó alakot öltött volna? Ha ilyenek alkotják a
