Evangélikus Népiskola, 1907
1907 / 2. szám - Szlabocsky Jenő: A bibliai történetek tanításának módszere a népiskolában
40 ténetek képezik a vallás-tanítás alapját! Ezen kell felépítenie a tanítónak azt a fönséges épületet, melyben oly sok jó jut osztályrészül az embernek. Maga az építés inkább lassan haladjon, csak szilárd biztos legyen, ébresszen a gyermeki lélekben szeretetet Isten, ama láthatatlan Atya iránt, gyermeki bizalmat s megnyugvást annak feltüntetése által, hogy az a hatalmas Isten, ki semmiből formálta az első emberpárt, szeretettel környezte azt, mig engedelmes volt, hogy Józsefet ki jó volt, oltalmával, szeretetével magas polcra emelte s felmagasztalta; a gyermek Móz°sről atyailag gondoskodott, Dávid istenfélelmét s bizodalmát megjutalmazta. Ébresszen a tanítás szeretetet s vonzalmat a későbbi éveiben csodadolgokat tett gyermek Jézus iránt, ki »egyedül az út, az igazság s az élet.« A tanterv ezen tanításának módját is tárgyalja; nem szükséges — úgymond — hogy a történetek egymással szorosan összefüggjenek, mert nem a történet tudása a főcél, ez csak eszköz, mely által valamely vallás-erkölcsi igazságot szemléltetünk. Tankönyvet itt nem adunk a gyermek kezébe, csupán élő szóval, mesealakban mondjuk el a történetet a lehető legegyszerűbb alakban, az elkerülhetetlen fogalmak előre megmagyarázása után. De ezt oly élénken kell tennünk, hogy a gyermek a történet tárgyát mintegy lelki szemeivel lássa, a történet szereplőinek beszédét mintegy testi füleivel hallja, mert csak akkor fog ez az ő szivére nemesítőleg hatni. A történet elmondása után kérdve kifejtő alakban átves-zük az elmondottakat a gyermekekkel, biztosabb eredmény kedvéért kétszer is, a mikor is az elsőnél csak a történet félig-meddig tudására ferdítjük a súlyt, a másoliknál már úgy irányítjuk kérdéseinket, hogy azt a vallás erkölcsi igazságot, melynek az illető történet szolgálatában áll — némi segítséggel bár — de lehetőleg a gyermekek fejtsék ki. S ha ezt elértem, a főeszmét egy bibliai mondásban, vagy egy énekversben kifejezem. így a történet tárgyalásával elkészültem, most már csak a rendes emlékezetbe vésés maradt hátra. Ezt hathatósan előmozdítják — ahol ilyenek rendelkezésre állanak — a bibliai képek. A második csoportnak is (3. s 4. osztály) leginkább a biblia történetek képezik a tananyagát; itt már a történet tudása is követelmény. Míg az első csoportnál a történetek közötti összefüggés nem oly lényeges, itt az is szükséges. Célunk itt az, hogy megismertessük Istent mint gondviselőt, segítőt, Atyát, ki nemcsak egyeseket, családokat, hanem egész népeket is szeretettel s kegyelemmel vezet, mint tette ezt Izrael népével. Itt már a történetek tudásából kihámozandó: a vallás-erkölcsi igazság, a zsidó nép sóvárgása a szabadító után, a Messiás várása, a Messiás eljövetele, bizonyítása annak, hogy Jézus volt ama várt szabadító. Jézus életéből vett történetekből feltüntetendő, miképen, hogyan s mitől szabadította meg az embereket. Nehéz dolog ez — kérem — de ezt kívánja a tanterv. Megadja a történeteket is. Ezek tárgyalási módja igen nehéz, mert mi is itt a követelmény? 1. összekapcsolni az előbbivel, 2. vallás- erkölcsi igazságot kihámozni, 3. ezt összefüggésbe hozni a kis kátéval,
