Evangélikus Népiskola, 1907
1907 / 2. szám - Beyer Theophil: A nevelési eszmény Luthernek "A keresztyén ember szabadságáról" című irata alapján
47 4. a történetből — amennyire ez lehetséges — bizonyítani a Messiás várását, illetve az újtestámentomból: eljövetelét. Hogy mind eme követelményeknek megfelelhessünk; néhány szóval átvezetve a gyermekeket egyszerűen, keresetlen szavakkal elmondjuk a történetet; most kérdésekkel átvesszük a gyermekekkel tisztán csak a történetet; a másodszori átvételnél kifejezzük a főgondolatot énekversben vagy bibliai mondásban, ezzel összefüggően elővesszük a kis-káté idevonatkozó részét s csak ennek sikerülte után magyarázzuk a Messiás várakozást, illetve eljövetelt. Ismételten elmondatjuk a jobb takűlókkal, ha van segítő-kép, azt felmutatjuk, magyarázzuk, utána a tankönyvet elővéve elolvastatjuk s a netalán még idegen szavakat megmagyarázva beemlékeltetjük. E fokon a tanterv nem vette tekintetbe a 9 —10 éves gyermek értelmi fejlettségének gyengeségét s oly sok az, mit követel, hogy minden jóstehetség nélkül merem állítani, miszerint ennek megtartása a vallásos nevelés rovására fog menni. Ha az ehhez szükségelt sok phisikai idő rendelkezésre állana, úgy elismerem ideális lenne, a vallástanítás, de mert az nincs, s mert külömben is az elemi iskolai vallástauításnak nem az a célja, hogy tudósokat neveljen, hanem »evangélikus keresztyéneket,« nyugodt lelkiismerettel merném tanácsolni minden kartársamnak, ne ragaszkodjék görcsösen a tanterv előirt és elvégzendő anyagához, de fürkéssze ki mily színvonalon áll a gyermekek értelmi fejlettsége, mely történeteket érthet meg leginkább. Jól válassza meg aztán a módot is, amelyen ezt a gyermeknek nyújtja, s minden erejével azon legyen, hogy a vallásórák a gyermek legkedvesebb percei legyenek. Mint a gyomor nem emészti meg a mennyiségre s minőségre néki meg nem felelő ételeket, vagy ha meg is emészti, de árt vele a testnek, úgy vigyázzon a tanító is, ne terhelje meg soha a vallásosság után áhitozásra teremtett lelket olyannal, mi nem válnék javára! Szlaboczky Jenő. A nevelési eszmény Luthernek »A keresztyén ember szabadságáról« cimü irata alapján. (Vége.) A keresztyén, ami a tudományt és műveltséget illeti, csak egyben különbözik más emberektől, abban, hogy ö ezekben nem ismeri fel, emberi hivatásának legfőbb célját. A hit által meggyőződött arról, hogy hivatásának célja a látható világon tulnanra utalja. Neki keresztyén szabadsága által papi hivatás is jutottf: „Ezenfelül mi papok vagyunk ; s ez még sokkal több, mint a mi királyságunk, mert papságunk tesz minket méltókká arra, hogy Isten elé lépjünk és másokért könyörög-
