Evangélikus Népiskola, 1907
1907 / 2. szám - Szlabocsky Jenő: A bibliai történetek tanításának módszere a népiskolában
45 Isten igéjét nem tanképen előadni, hanem mint uj, tiszta, sok örömmel és boldogsággal telt életet feltárni a gyermek előtt, a legszebb kötelessége a tanítónak. Az összes tárgyakban lehet talán nevelő hatású helyeket találni, de erre szinte önként kínálkozik a vallás. Minden igazi tanító ragaszkodik ahhoz, hogy a vállást ö maga adja elő azoknak, kiket az elemi ismeretek kies mezejére vezet az ő számára göröngyös, nehéz úton, mert a vallás a legjobb nevelő eszköz. Nem oly könnyű azonban, az a vallástanítás, mint általában vélik. Óriási felelősségteljes. Nem a vizsgakötelezettséget értem alatta, mert ha minden tantárgyat — mint mondják — vizsgára tanítunk is, ezt az egyet nem lehet, nem szabad*), nehogy ezáltal a lényeg elvesszen ; de felelősségteljes a tanítvány jövendő életének, lelkének nyugodtsága, a földi lét ezer veszedelme, baja közötti emberi méltósággal megállása, szóval boldogsága s üdvössége tekintetében. Óriási felelősség ez s mert ilyen, jól vigyázzon a tanító, miképpen vezesse be a gyermeket eme magasztosan csodás világba. Módszerről szólnunk inindazáltal igen bajos! Ahány gyermek annyi féle a módszer. Éppen azért nem kell megkötni a tanító kezét, mit és hogyan tanítson, van minden evang. tanító lelkében annyi lelkesedés e tárgy iránt, s van oly hit keblében, oly ragaszkodás egyházához s vallásos meggyőződése, hogy mind ezek kijelölik az űtat, módot, hogyan mily módszerrel tanítson. Ha mégis a vallástanítás keretein belül módszerről beszélünk, tegyük ezt nagy általánosságban értve, senki kezét megkötni nem akarva. A vallás-tanításnak, mint az élethez előkészítésnek legjobban szolgálatában állanak, a bibliai történetek. Ezek az egyetemes egyház által az osztatlan elemi iskolák számára adott s a jövő tanévben már kötelező vallás-tanítási terv szerint az I. és II. csoportban veendők át. A szentírás a vallástanítás körében mint bevégzett egész biblia lép fel. De mert az egész bibliát a gyermekekkel átvenni nem lehet, cs*k a legjobb, legjellegzetesebb részeket kell kiválasztani, melyek legalkalmasabban a gyermek vallásos öntudatának felébresztésére. A bibliai történetekben a vallás legfőbb igazságait kapja a gyermek legegyszerűbb, az ő felfogásához s érdeklődéséhez mérten legjobb alakban: mesében, oly kézzel foghatóan, hogy a leggyengébb tanűló is megértheti. — Ezekből ismeri meg az Istent, hatalmát, gondviselését, szeretetét, jóságát, ezzel szemben megismerkedik az iránta való szeretet, hűség bizalom gyermeki ragaszkodás szép példáival, melyek az ő lelki világát nemes tart alommal töltik meg. Oly jellemeket lát a gyermek a bibliai történetekben, amelyeknek példája benne is önkéntelen vonzalmat kelt a szép, jó, nemes és erkölcsös dolog iránt. A bibliai történetek vezetése mellett eljut a gyermek egy oly szellemi világba, melyben a leggyőtröttebb, legnyugtalanabb lélek is nyugalmat lel, megmutatván az Istenfélelem áldásait, Isten szeretetét s a bűn következményeit. — S éppen azért a bibliai tör- ■------------- # *) Egyátalában semmit sem szabad a vizsgára tanítanunk! Szerk.
