Evangélikus Népiskola, 1907
1907 / 2. szám - x–y: A halálos ítélet
35 fel legyen tüntetve, a tagok működési helye, születési éve és hivatalba lépésének az ideje. Isten segedelmét kérve munkánkhoz, vagyok a m. tisztelt tagegyesületeknek kész szolgája Súrd, 1907. január 19-én. Sass István, végr. bizotts. elnök. A halálos Ítélet. A közmondás azt tartja : tévedni emberi dolog. És hány példáját lehetne felhozni annak, hogy nemcsak egyes emberek, de testületek, sőt legfelsőbb bíróságok is mily sokszor tévedtek Ítéleteikben, mily sokszor Ítélték el az ártatlanokat évekig tartó fogságra, sőt tán halálra is. Midőn pedig tévedésük kiderült, siettek hibájukat jóvá tenni, ha lehetett; ha pedig már nem lehetett, mosták kezeiket és saját lelkiismeretük megnyugtatására mást nem hozhattak fel, mint: tévedni emberi dolog. Ily égbekiáltó tévedés történt körülbelől a mi ág. hitv. evang. országos tanítói egyesületünkkel is akkor, midőn az ág. hitv. egyetemes egyház, mint legfelsőbb fórum, 1904, évi közgyűlése aklalmával arra kimondta a halálos Ítéletet. Ezt a halálos Ítéletet pedig szó nélkül hagynunk nem lehet, mert ez által csak azt igazolnánk, hogy az egyetemes egyház tanítósága azt megnyugvással vette s igy az teljesen helyes volt. Pedig én egészen mást akarok bizonyítani. Nevezetesen pedig azt, hogy au országos evang. tanítóság nem vette megnyugvással az ítéletet, hanem fájdalommal és megrendüléssel; továbbá azt, hogy azon indító okok, melyek alapjan az ítélet hozatott, nem állják meg helyüket s így az orzzágos egyesületünk felett kimondott halálos ítélet azt ártatlanul érte. Hogy evang. egyházunk országos tanítósága az egyetemes egyház sérelmes Ítéletét nyilvánosan még nem tette szóvá, annak több oka lehet. Én csak kettőt említek, Először is, tudjuk, hogy egy váratlan hatalmas villámcsapás a természetben élő lények között mily halálos csendet idéz elő, és mily sok idő kell ahhoz, mig azok abból felocsúdva magukhoz térnek, sőt hangjukat hallatják. Az egyetemes egyház ezen nem várt halálos Ítélete is úgy hatott az ev. tanítóság szellemi életére, mint egy, a legfelsőbb régiégból eredő váratlan, hatalmas villámcsapás, mely fölött az ev. tanítóság ámulata és bámulatában egyhamar szóhoz sem birt jönni. Tehát ez az egyik oka a
