Evangélikus Népiskola, 1907
1907 / 7-8. szám - Tárca
198 szamarak és öszvérek állanak a Wartburglátógatók rendeltezésére. Egy jó negyedórái kapaszkodás után a felvonó hid előtt állottunk. Alattunk terül el Eisenach és a hegy oldalába kapaszkodó villatelep, körülöttünk 3 irányban beláthatatlan erdőség, előttünk a Wartburg. Mennyi romantika rejlik a szóban ! Még a magyar ember szivében is sok kedves emléket ébreszt. Itt folyt le a hires „Sängerkrieg“, mikor a mondabeli Klingsor magyar költő látta el a birói tisztet, itt élt Szent Erzsébet, II. András magyar király leánya, kinek személyéhez annyi monda és legenda fűződik. Kevés hely van Németországban, hol a magyar befolyás olyan nyomokat hagyott volna a német művészetben, mint éppen Wartburgban. Azért bizonyára lelki örömmel nézi végig minden magyar ember Wartburgban felhalmozott műkincseket. A vár melletti vendéglőben váltott 50 pfenniges belépőjegyekkel ellátva a felvonóhídon és várkapun át a sziklába vájt szűk előudvarba léptünk. A várnak ezen része leginkább tartotta meg középkori jellegét. Ritgen műépítész, ki Wartburgot Németország legkiválóbb építészeinek, festőinek és szobrászainak segítségével 1847 — 1862-ig renoválta, kitünően végezte feladatát és ma Wartburg hű képet ad a 12-ik században elért első fénykoráról, mikor hatalmas és a művészeteket pártoló fejedelmeknek székhelye volt. De visszavarázsolták második fénykorát is, midőn Luther Márton 10 hónapot töltött itt csendes magányban. Leültünk egy sziklapadra és türelmesen vártunk, mig felcsendült az indulást jelző harang. Körülbelül 15-en lehettünk, midőn a várnak egyik alkalmazottjával megkezdtük a körutat a várban. Vezetőnk először Wartburgnak legimpozánsabb és legszebb épületébe, a Land- grafenhausba vezetett. Az Erzsébetcsarnokon át, hol Schwind festőnek hat óriási freskoképe látható, a várkápolnába léptünk, melyben Luther is prédikált többször. A kápolnának teljesen kalholikus jellege van, mivel a renoválás alkalmával a kápolnát úgy állították helyre, amilyen a 14-ik században volt. Tehát sok benne a szentkép és ereklye. A szószék melletti oszlopon Gusztáv Adolf svéd király kardja csüng, melyet a lützeni csatában a haldokló király kezéből weimari Bernhard hercegnek adták át, midőn az öldöklő csatában a protestáns sereg fővezérletét átvette. A kápolnában csak okt. 31-én és az uralkodó nagy herceg vagy a német császár ott tartózkodása alkalmával tartanak isteni tiszteletet. A kápolnából a dalosterembe (Sängersaal) léptünk, hol a monda szerint 1207-ben a „minnsanger“-ek küzdöttek az elsőbbség pálmájáért. Az egyik oldalon, ahol ma is a középkorból való emelvény van, a költők helyezkedtek el, a másik oldalon a lovagok foglaltak helyet. Versenybíró az akkori idők leghíresebb dalosa, a magyar Klingsor volt, kinek sikerűit a versenyzőket kibékíteni és a legyőzöttet a hóhér kezéből kiszabadítani. Schwind egy óriási faliképen megörökítette azt a jelenetet, midőn Kiinger egy felhőn száll a terembe és eldönti a küzdelmet. Azután a Landgrafenzimmert néztük meg, melynek falait szin
