Evangélikus Népiskola, 1907

1907 / 7-8. szám - Tárca

199

tén Schwindféle freskók díszítik. A ti-rem padlója, kemencéje és az oszlopok még Luther idejéből valók. A Wartburgnak legszebb terme a 40 m hosszú, hatalmas diszterem. Előcsarnokában a középkorból származó freskókban az emberélet van jelképezve állatképekben. így p. o. a nő 10 éves korában liba (Gänschen), 20 éves korában galamb (Täubchen), 30 éves korában páva, 40 éves korában kotlós tyúk és igy tovább, 100 éves korában nincs meg semmi sem belőle már, csak a csőre, az még ép.

Megnéztük azután még a többi termeket és végezetül egy erek- lyékkel megrakott cellába kerültünk: a Lutherszobába. Fejedelmének akaratja szerint ebbe a csendes szobácskába húzódott vissza 1521. május 4-én. Itt „a madarak birodalmában“ vagy „Patmos“ szigetén, a hogy ő Wartburgot nevezte, élt 10 hónapig. Wittenbergába intézett levelei szerint nehezen szokta meg a lovagok életmódját, még a vadászatok alatt is theologiai kérdések foglalkoztatták. A várparancsnoknak és lovagtársainak gyakran nem kis gondot okozott. Ha a várból kilovagolt velük és valamely házban könyvet látott, mindjárt utána nyúlt, hogy megnézze, habár társai folyvást figyelmeztették, hogy ez feltűnő dolog és nem vall nemesi származásra. Ha papokkal vagy barátokkal találkozott akárhányszor a vallásról kezdett velük vitatkozni és társai ilyenkor nem tehettek egyebet mint az indulást sürgetni. A Wartburgban töltött időnek legnagyobb részét azonban kis szobácskájábán töltötte. Testi gyengélkedés és ezerféle gond, valamint a folytonos megfeszített szellemi munka megbolygatta lelkének nyugalmát. Későbben ő maga mesélte híveinek, hogy a valóságos ördöggel mennyi baja volt Wartburgban. De sem ő, sem hívei sohasem említik azt a históriát, hogy egyszer a téntatartót hajította volna az ördög felé. Ez a monda valószínűleg sokkal későbben keletkezet egy a Luthercella falán levő folt alapján. Vezetőnk külömben hűségesen mutogatta a helyet, mely a kályha mellett van. Jelenleg egy meglehetős nagy lyuk van ott a falban, mely a fal lekaparása által keletkezett. Ha nem volna tiltva, tisztelői már elvitték volna a fél Wartburgot, amint Íróasztalát apró szilánkokban már régen el is vitték. A szoba kevés hijján ma is olyan, amilyen Luther idejében volt. Van benne több Cranach és Dürer kép, egy asztal és egy ágy Luther szülőházából, egy cserépkályha, melynek felső része már Luther idejében volt a szobában, továbbá Luthernek egynéhány sajátkezüleg irt levele és egyéb ereklye.

Ez tehát az a hely, ahol a nagy reformátor megkezdette nagy művét a biblia fordítást, miközben hivei és barátai csak most érezték igazán, hogy mi volt nekik Luther. Nagy kortársa és barátja Melanchton felsóhajtott: „Úgy vagyunk, mint egy pásztornélküli nyáj; oh, csak tudnám őt megmenteni, szívesen odaadnám életemet, mert nálánál nincs istenibb a földön.“ De Luther lánglelke innét is elhatolt Wittenbergába. Az egyháznak és egyetemnek ügyeit innét intézte. Tolla szünet nélkül serceg és egymásután jelennek meg iratai. Számtalan levélben vigasz