Evangélikus Népiskola, 1907

1907 / 5-6. szám - Tárca

150

mennyei Atya kezében vagyunk, ki akar is, tud is segíteni szeretett gyermekein.

— Meghatnak szavai kedves tanító úr. Hiszem is, hogy igaza lehet. De csak még se tudom elképzelni, mi módon lehetne ezen kor gondolkodás módjára hatni oly mértékben, hog) ne tartsa helyesnek azt, ami után ma úgyszólván mindeki bolondul ?

— A megtérés utjai, módjai, eszközei Isten kezében vannak, ő fogja azokat alkalmazásba venni bölcsesége szerint, alkalmatos időben. A mi feladatunk csak előkésziteni ezt az alkalmatos időt, megmenteni egyelőre azt, aki megmenthető s az emberek szivében annak a jövendő időnek eszméi befogadására fogékonyságot gerjeszteni. Ez a hivatása a népnevelőnek, lelkésznek és tanítónak felekezeti különbség nélkül és hogy mi a feladatot mikép igyekezünk teljesíteni, azt is elmondom, ha szerencsém lesz ismét találkozhatni. De most engedelmet kérek. Alkonyodik és egyik hívünknek megígértem, hogy mikor a mnkából hazatér, otthon leszek. Úgy gondolom valamit kérdezni akar tőlem.

— Sajnálom, igazán sajnálom, tanító úr. Mikor folytathatnék ?

— Holnap Cserhalmon van dolgom, de holnapután — a rend úgy hozza magával — kérem, legyen szerencsém házamnál. Nagyon örülnék, ha kertemet megmutathatnám. Tehát viszotlátásra!

— Köszönöm. Elmegyek. Isten önnel !

III.

— Valóbnn öröme telhetik tanító úrnak e szép gyermekekben. Nem veszi hízelgésnek, de őszintén mondom, alig emlékszem, mikor láttam ily erőteljesen fejlődött, ép, egészséges és megnyerő magavise- letü gyermekeket. Mikor ilyen családot látok, igazán sajnálom, hogy annak idején elmulasztottam a család alapítást, sőt szinte mondhatom kedvem volna még most is megházasodni. Mennyi idősek ?

— Ez a kis szőszke leányka őt éves, az a másik, ki amott öntöz- getni próbálgat, kilenc, a fiú, ki a vizet meri néki, tizenkettő s az a vásott lurkó, ki az eketaligát nyergeli, most múlt hét.

— Azt hiszem ennek nagy öröme telnék egy tricycleben, az a nagyobbik meg talán már a kerékpárt is el tudná hajtani s ez igen test edző s szép foglalkozás.

— Megengedm, nem is haboznék venni neki kerékpárt, ha az olyan mindennapi jármű volna nálunk, mint teszem azt; a talyiga. De a mi felfogásunk szerint a kerékpár fényüzési cikk, már csak azért is, mivel sokba kerül, annak tekinti úgy szólván mindenki, de még maguk a kerékpározók is, ami abból is kitűnik, hogy közfelfogás szerint nem is jelenhet meg az ember kerékpárral a társaságban, ha hozzávaló divatos öltözete nincs. Azt pedig már tudja rólam Főczén úr, hogy a fényűzésnek úrhatnámságnak határozott ellensége vagyok. Az