Evangélikus Népiskola, 1907
1907 / 5-6. szám - Tárca
lét a meggyőződésem, hogy ez az alapoka a mai elégedetlenségnek elkeseredettségnek, természetes tehát, hogy házamtól is lehetőleg távol tartok minden fényűzést s gyermekeimet igyekezem úgy nevelni, hogy ebbe a betegségbe bele ne essenek. — Azt hiszem, kedves tanító úr, hogy ez nagyon nehezen sikerül. Egyetértünk abban, hogy ez a kitűnni vágyakozás általános iránya korunknak, A korszellem ellen pedig egyesek hiába küzködnek. Eszembe jut egy éltes tanárom mondása, kissé vastag kifejezés van ugyan benne, de meg vagyok győződve, tanító úr nem veszi magára. — Halljuk azt a mondást. — Mikor a történelemben azokról volt szó, kik valamely haladást, példáúl a magyar irodalomtörténetben a nyelvújítást, akarták megakadályozni, azt mondta ez a nagy készültségü ember — mellékesen megjegyezve anyanyelve német volt, de keblében igaz magyar szív dobogott — : Der grosse Geist geht seiner Zeit voraus, Der Kluge geht mit ihr auf allen Wegen, Der Schlaukopf beutet sie gehörig aus, Der Dummkopf stellt sich ihr entgegen. — Talpra esett jellemzése az emberek négy osztályának. Nos távol van tőlem az a gondolat, miszerint gyermekeim korukat megelőző nagy szellemek lesznek, de azt akarom, hogy az okosok közé tartozzanak, kik a korral lépést tartsanak. — Nem értem, hiszen én ebben ellenmondást látok. — Nem tekintetes úr; nincs ez ellenmondásban azzal, amit előbb mondtam, miszerint gyermekeimet és épen úgy híveinket is és mindenkit, akire némi befolyást gyakorolhatok, lebeszélni igyekezem a fényűzésről. A korral haladás alatt csak azt értem, hogy használjuk fel korunk vívmányait amennyiben azok által életünk terhein könnyit- hetünk, egészségünket biztosabban védelmezhetjük, időnket jobban felhasználhatjuk, a társas élet, felebaráti szeretet kívánalmainak nagyobb mértékben megfelelhetünk, szóval életünket tökéletesebbé tehetjük, de mindig szem előtt tartva azt a határt, melyet állásunk és jövedelmünk kiszabott. A mai kor embere azonban nem áll meg e határnál, hanem épen mivel az urhatnámság az ő bálványa, mindig legalább egy fokkal túl megy rajta s ha ezt a fokot sikerült elérnie addig töri marja magát, mig megint egy fokkal nagyobb fényűzést fejthet ki és igy tovább, mert azt hiszi, ezen az utón éri el lelkének óhajtott nyugodalmát. — De most már nagyen óhajtanám tudni, mikép gondolja tanító úr, hogy ezt a fényűző irányt meg lehetne akadályozni.
