Evangélikus Népiskola, 1907

1907 / 5-6. szám - Tárca

148

már nem okvetlen szükséges, hogy abban azz Istenben higyjen, akit a dogmák ismertetnek. Lehet és van is az ember imádásának más tárgya is, mint például a mai reális gondolkodású korban, azt hiszem, a megélhetés első feltétele : a pénz foglalja el a mi legfőbb gondunkat.

— Azt kellene hinnünk, hogy mivel a megélhetés ma tényleg nehezebb, mint ezelőtt volt, és minthogy valóben ezt látjuk, tapasztal, juk, hogy mindenki pénz és csak pénz után törekszik, ez az általános csereeszköz foglalta el az ember oltárát. Vannak csakugyan, a kik ennek hódolnak, ezért áldoznak fel mindent. De ha a pénz volna általá ban a mi első bálványunk, akkor azt meg is becsülnénk, megkuporgat- nánk, féltékenyen őriznéuk és igy nem volna köztünk annyi eladósodott és tönkre jutott ember.

— Ez is igaz. De hát igy valóban nem gondolhatom el, mit tart a tanító úr korunk főbálványának — — ha csak nem talán az élvezeteket ?

— Igen, a dőzsölés is egyik nevezetes bálványa, de inkább csak a magasabb és a legalsó köröknek. De általában véve ezt se tartom korunk legelső bálványának. A szabad gondolkodás szülte óriási fejlődés az értelmiség terén arra a gondolatra téritette az emberi, miszerint az egész világ csak azért van, hogy az ő fenhatóságát minden kigondolható nyilvánulásokban elismerje. Minden egyes azt képzeli magáról — kisebb nagyobb mértékben — hogy ő az egész világ központja, minélfogva azt követeli, hogy néki szolgáljon nemcsak minden embertársa, hanem minden egyesülés, a község, az egyház, a haza is. Legfőbb törekvése tehát, legfőbb gondja az, hogy legalább egy kicsikét nagyobb urnák nézzék, mint a vele egyszőrüeket. A mai kor emberének főföbálványa nem más, mint saját édes maga. Az önbálványozás eredményeként jött aztán létre az urhalnámság, a nagyzás hóbortja- Mindenkinek abban telik legfőbb öröme, ha viseletben, háztartásban és társadalmi élet minden nyilatkozataiban bár csak egy tized fokkal is nagyobb úrnak tud mutatkozni, mint amilyen rangjánál és jövedelménél fogva volna. Nem létezik reá nézve nagyobb szerencsétlenség, mint ha valahol, valami körülmények közt egy tized fokkal kisebb úrnak tekintik, mint aminő urasághoz szoktatta magát. A pénz után is csak azért áhítozik, azért töri magát, mivel anélkül uralkodni nem lehet. Ez a mohó vagyonszerzési vágy akozza aztán, hogy akiknek akár hatalmi állásuknál, akár kiváló eszélyességük, ravaszságuknál, vagy egyéb kedvező körülményeknél fogva módjukban áll, rohamosan szereznek rengeteg jövedelmeket. Ellenben a készpénz fizetésből élők bárha valamivel több is a bevételük, mint évtizedekkel ezelőtt volt, csak óriási erőfeszítéssel tudják magukat fenntartani, mert jóllehet a társadalmi élet nagy terheket ró reájuk ; a hatalmasak szűkkeblüsége folytán nem képesek állásuknak és rangjuknak megfelelő jövedelemhez jutni. így aztán az úrhatnámság nemcsak azokat hajija rabigába, kik