Evangélikus Népiskola, 1907

1907 / 5-6. szám - Tárca

147

történnie, ebből ez előzményből ennek kell szükségképen következnie. Ha még sem úgy történik, akkor a megvalósulás processusában valamely sajtóhibának kellett becsúszni. így áll e dolog a jelen esetben is. A tétel, miszerint a civilisatió haladásával a fejlettebb, kellemesebb boldogabb, szóval tökéletesebb életnek lépést kell tartani, két- ségbevonhatlanul igaz. És ha napjainkban, a tudományosság, ipar, kereskedelem, közlekedés óriási fejlettsége mellett az egyén életterhei súlyosabbak, mint csak néhány évtizeddel ez előtt voltak, amikor cséplőgépet, telefont, villamos vasutat, műtrágyát s a megélhetés és kényelem száz meg száz újabb segédeszközeit még híréből is alig ismertük, ez a tény azt bizonyítja, hogy társadalmunk gondolkodás- módjába valamely új, eddig nálunk nem otthonos tényező lopózott be, mely bennünket a logika egyenes útjáról eltérítve abnormális helyzetbe vitt bele.

— Szerfelett kiváncsivá tesz tanító úr. Nem képzelem mi lehet ez az új tényező ?

— Sok évi okoskodás és töprengés után, az emberek gondolkodásmódjának megfigyelése, és némi olvasgatás folytán szerzett ismereteimből és tapasztalataimból szűrtem le véleményemet, mely ebből áll: Az embernek a gondviselés által bele oltott és megmásithatlan természeténél fogva mindenkinek van sok ezernyi kívánságai közt egy legfőbb vágya, melynek kielégítésében keresi lelkének megnyugtatását, melyért épen ezen oknál fogva egész életében minden erejét, tehetségeit sokszor még egészségét sőt életét is feláldozza, mely uralkodik az ember felett teljes, kérlelhetlen hatalommal, melyet az ember úgy szólván imád. Kell, hogy mindenkinek legyen egy bálványa. És miután az emberi nemnek nagyjában véve egyforma természete van, rendesen egy.egy korszakban a legnagyobb tömeg ugyanazt a bálványt helyezi oltárra, annak templomába hordja élete minden kincsét, attól várja cserében lelkének kielégítését. Az emberiség történetének korszakait ez jellemzi legfőképen, hogy mi volt annak a korszaknak a bálványa. Voltak korszakok, mikor az ember leghőbb vágya az egy igaz Isten szolgálata volt, amikor nem volt idegen Istene, bálványa, mint példáúl a keresztyénség első századaiban, vagy a reformatió idejében, vagy hogy ne menjünk messze, a műit század ötvenes éveiben. De számtalanszor eltért az ember az igaz Isten imádásától. Azok a változások az imádás tárgya tekintetében, melyekről az Izrael népe történetében olvasunk, ismétlődtek azóta újra és újra. Mit gondol Főczén úr, mi a bálványa ennek a mi korszakunknak? mert, hogy ma sem élünk az egy igaz Isten imádásának korában, azt már ama múltkori állítása is bizonyítja, miszerint a vallás csak arra való, hogy általa a tudatlan tömeget féken tartsuk.

— Úgy van. Ez az én álláspontom. És a tanító úr fejtegetése e mellett megerősít Helyesen mondja, hogy az emberre nézve szükséges valamiféle Istennek, vagy hát mondjuk: bálványnak a létele. De az