Evangélikus Népiskola, 1907
1907 / 1. szám - Faluba András: A tanító szociális hivatása az iskolában
7 meg a lelkésznek, hogy hivatalbeli tisztét saját kényelme miatt feláldozza. Meg kell itt jegyeznem, hogy ez útóbbiakat csak hallomás után hozom nyilvánosságra, bizonyos óhajoknak megfelelőleg; konkret adatokkal tehát nem szolgálhatok, de ha szolgálhatnék is, akkor rém tenném, mert túllépném a magam elé tűzött célt, mely nem más, mint erre is felhívni a közfigyelmet. De nagyon ajánlhatom a felsőbbségnek, becsásson ki e tekintetben megfelelő és kimerítő kérdőíveket a lelkészek és tanítók számára, azokból majd meggyőződhetik nem egy tarthatatlan állapotról s aztán legjobb belátása szerint intézkedhetik. Ezek azon nézetek, melyeket előadni bátorkodtam a felvetett kérdésben; egyéb mondanivalóm pedig az ügyhöz nincsen, s nem is lesz. —ár. A tanító szociális hivatása az iskolában. Jelige : A tanító legyen a nemzet apostola ! A tanítóság zászlajára a folytonos haladás jelszava van felírva. Az oktatás és nevelés terén mindig tökéletesebb oktatási és nevelési eszközök és módok feltalálására s az ismertek tökóletesbítésére törekszünk. De a tanító nemcsak az iskola falain belül nevel és oktat, hanem nevelnie és oktatnia, illetve irányítania kell a népet az iskola falain kívül is. Különösen a mostani villamosság századában, midőn a társadalmat oly kérdések foglalkoztatják, melyek fokozatos megoldásra várnak, ha mi tanítók ezen társadalmi kérdésekkel szemben nem akarunk érzéketlenül maradni, nemcsak természeti, történelmi, földrajzi stb. ismereteinket kell bővítenünk, hanem hazafias szent kötelességünk foglalkozni a jelen előrenyomuló nagy kérdésével, a szociális kérdéssel, annak történelmével és megoldási módozataival. A szociális kérdés olyan régi, amilyen az emberiség. Megvolt az ókorban és a középkorban is. Krisztus Urunk volt az, aki megjelölte azt az irányt, amelyen haladva ezen kérdés meg lenne oldható. De vájjon azon az utón haladtak-e azok, akik az ő követőinek vallották magukat? Ha ezen kérdésre igennel felelhetnénk, akkor kedves kartársak, ezen munkát nem nekem kellett volna kidolgoznom, hanem valaki elvégezte volna helyettem körülbelül 200 évvel ezelőtt. Ismeretes előttünk, hogy a középkorban a szociális kérdés igen mostoha elbánásban részesült, mivel a hatalmas középkori egyház nemcsak nem foglalkozott szociális kérdéssel, hanem a szabad vélemény-nyilvánításnak is, oly kerékkötője volt, hogy az ezen kérdéssel való foglalkozás csak a jobb érzésíiek szive mélyén lappanghatott. A reformáció ugyan feltépte az emberek szivét-lelkét fogva tartó bilincseket, de gazdasági, vagy szociális kérdésekkel nem foglalkozhatott
