Evangélikus Népiskola, 1906
1906 / 1. szám - Bándy János: Orgona-avatás Bezin
13 — honnét, hogy a családi kötelékek lent és alant meglazultak, apa a gyermek ellen, gyermek a szülő ellen emeli fel kezét, — miért, hogy ma eladó minden, a becsület a meggyőződés, az ártatlanság,— honnét van az a vágy, mely csak élvezni, ragyogni akar, ha azért mérhetlen nagy árt kell is fizetni : a lélek üdvösségét, — szóval, honnét van, hogy mig olyan sokat tudunk, oly kevéssé vagyunk boldogok??! .. .Onnét kér. hívek, hogy a mostani idők sivársága kitépte a lelkekből a krisz• tusi hitet, az Isten imádás legelső szükségét, — onnét, hogy a vallásta- lanság, a mammon szeretete pusztít a lelkekben, — onnét, hogy ebben a lázas sietségben nem ér rá az ember foglalkozni azokkal, melyek az ő békességére szolgálnak ! De hát nincsen egy hatig, mely az emberiséget vészes álmából felébresztené s megállítaná önvesztébe való rohanása utján ? . . . De igenis van kér. hívek. A vallásnak szelíd szava, az istentiszteleti cselek vényeken elhangzó ének, ima és Ige, közelebbről az orgonának szava is! Mert ha a mi templomaink egy-egy akadályai a teljes anyagiságba sülyedésnek, — ha a mi tornyaink egy-egy ujjmuta- tók. hogy az odafennvalókról viseljünk gondot, — akkor a mi orgonáinknak hangja szelid hívogató szó, mely Istenimádásra hív s mely lelkünket Istenhez emeli. Ez az új orgona fog titeket is kér. testvéreim szelíden hívogatni Isten imádására ! Oh, ha szavát halljátok, meg, ne keményítsétek a ti sziveteket ! Azt mondja alapigénk is: „Jöjjetek el, imádjuk, boruljunk le arccal, hajtsuk meg térdeinket a mi teremtő Urunk előtt !u Jöjjetek el ide gyakran, hadd emelje ez a szelíd hang a világi gondokba merült s elfáradt lelketeket a jó Isten igaz imádására. Ne legyen ennek szava soha kiáltó szó a pusztában, mely üres templomban, üres lelkekhez szól, hanem ha megnyílnak e szent ajtók, vegyüljön énektek, imátok ennek magasztos hangjai közé: ,Áldjad én lelkem az Urat és minden belső részem az ő szent nevét!“ II „De a hit cselekedetek nélkül meghalt ő magában“ — mondja az apostol. — Az igazi keresztyén hitnek, mely lelkünket Istenhez emeli itt e földön tettekben, a szeretet- és áldozatkészségben kell nyilatkoznia. Ezekre kell az orgona szavának titeket is lelkesíteni, — azért meg ne keményítsétek a ti sziveteket, ha áldozatkészségre buzdít. ... A történelem arra tanít meg minket, hogy igazán nagy dolgok csak ott történnek, ahol a lelkesedés, az áldozatkészség, a lemondás a tettek rugója. Ez volt az az erő, mely az apostolok nehéz munkáját diadalra segítette, ez vitte a kér. vértanúkat a legirtózatosabb halálba s nyugodt lélekkel ez tüzelte a reformátorok lelkét a félelmet nem ismerő szellemi harcra, ez emeltette őseinkkel az iskolákat, templomokat abban az időben, mikor egyik kezükben a vakoló-kanalat, a másikban a védőkardot kellett forgatniok. — És a mi sok vihart látott egyházunknak a jelenben nyugodt fejlődést s boldog jóvöt csak a lelkesedés szülte áldozatkészség tud teremteni!
