Evangélikus Népiskola, 1906
1906 / 1. szám - Bándy János: Orgona-avatás Bezin
14 Avagy nem az áldozatkészségnek egy szép jele-e ez az új orgona is, mely a ti hitbúzgóságtokról beszél szép hangokon, bezi-i testvéreink az Úrban!? És én látom szemetekből a lelkesedés tűzét csillogni és tudom, hogy ha ennek megszentelt hangjai majd nemsokára megzendülnek, — akkor egyiteknek sem lesz panaszos az az áldozat, melyet Isten dicsőségére hoztatok ! De valahányszor ennek szavát halljátok, buzdítson mindig újabb és újabb áldozatra! Tudjátok, hogy a mi egyházunknak aranyja, ezüstje nincsen; — az evang. egyházaknak alaptőkéje az áldozatkész szeretet, patrónusa, kegyura a jó Isten után ami hithü evang. népünk ! És én tudom kér. hívek, hogy míg az evangélium alapján állünk, régi ellenünk, a világ fejedelme, a korszellem sőt a pokol kapui sem fognak rajtunk diadalt aratni — — — de ha meglankad, vagy megszűnik a prot, áldozatkészség, akkor leesett a mi fejünk koronája, siralomra fordul a mi 'örömünk, jaj lesz akkor minekünk! Ezért nem szabad a ti sziveteket megkeményiteni, ha az orgonának hangja áldozatra búzdit! A templom, az iskola, a közegyház szükségei. Istenháza nélkül szűkölködő hitsorsosainak, az emberi nyomorúságnak ezerféle faja — — — mind áldozatra búzdit, segítésre vár! „Ébredjetek fel, halljátok ! Testvérek kiáltnak hozzátok, kiket súlyos baj szorongat!“ Valahányszor bejöttök ide Istenimádásra, értse meg lelketek, hogy zengő érc és pengő cimbalom vagytok, — ha szeretet, áldozatkészség nincsen bennetek Zendüljön fel lelkesen az orgonaszó mellett ajkatokról az ének: „Mit használ keresztyénségem, ha nem a szerint élek. Mit használ a jó hit, hacsak nyelvvel vallom“?! III. De ne keményítsétek meg a ti sziveiteket akkor se, ha ez az orgona riadozva szólít a küzdelemre! E pontnál kér. hívek nem soká fogok időzni. Csak reá mutatok azokra az eseményekre, melyek nap-nap után szemeink előtt lefolynak. Amely események mig egyrészt mélységes aggodalmat és honfibánatot keltenek minden igaz magyar ember szivében, másrészt igen komolyan hívják fel figyelmünket arra, hogy el ne bizakodjunk a mi egyházunk szabadságában és el ne feledjük, hogy mi még mindig a küzdő, a szenvedő egyház tagjai vagyunk ! Adja Isten, hogy legyek rossz próféta, — — — de nem tehetek róla, én mintha hallanám a távol menydörgésnek tompa moraját,-----------mintha látnám a jeleket, m elyek rövid békesség után új harcra, küzdelemre szólítanak, mintha hallanám nagy Lutherünk figyelmeztetését: „a régi ellenség;, nem távozott még el!* És ha úgy lenne kér. hívek, hogy nekünk újra szenvedni, tűrni kellene, ha azt végezte felőlünk az Isten, hogy apáink hitére, Krisztus egyházáért, az evangéliomért, a lelkiismereti szabadságért mindenünket áldozni kell — — — akkor legyen meg az ő szent akarata! De a Bocskayak, Bethlenek és Rákóczyak népe és a gályarabok utódai akkor sem fognak hűtlenek lenni múltjokhoz, önmagukhoz!
