Evangélikus Népiskola, 1906
1906 / 1. szám - A sióvidéki ev. tanítóegyesület elnöksége: Felhivás egyházkerületünk összes tanítóegyesületeihez
3 sok helyen az állam díjazza a vallásoktatókat. Mert hisz a vallásos nevelés első rendű állami érdek is. így állvan a dolog, semmi alapos akadálya nincs annak, hogy a tanítói és kántori fizetések jelzett módon azotinal elkülönittessenek, és ha ez még sem történik meg, úgy egyedül a tanítóság iránti kellő jóindulat hiányának kell azt betudnunk. Ugyanazért ajánlom, hogy egyesületünk eziránt kérje meg nt. egyházmegyénket és ennek utján a felsőbb egyházi hatóságokat is, felhiván a többi testvér tanítóegyesületeket is hasonló kérelem beterjesztésére. Azonban a tanítói meghívóleveleknek ezen ^megújítása azért is nagyon szükséges volna egyrészt, mivel nagyon is kellene már a tanítói javadalmazások közt még sok helyen szereplő, nevetséges és szégyenletes járulékokat törölni és amit lehet készpénzzé átváltoztatni. Másrészt pedig égető szükség a mai, folyton dráguló megélhetési viszonyok közt a tanítói alapfizetéseket is egyszer már alaposan rendezni és megfelelően emelni. — Mert míg minden állásban levők fizetését, kivált újabb időben, emelték, addig egyházunkban a tanítói fizetések megmaradtak azon állapotban, a hogyan ezelőtt, — mondjuk, — 100 évvel szervezték. Sőt, — mint azt más alkalommal már kifejtettem, — nemhogy emelték volna azokat, hanem tényleg leszállították. Érdekes a tanítói fizetést e tekintetben összehasonlítani más állásbeliek fizetésével. így p. o. mikor 1872-ben elkülönítették a községekben a jegyzőséget a tanítóságtól, mindkettőnek fizetése legalább 400 írtban állapíttatott meg. Azóta a jegyzői fizetés épen ennek kétszeresére : 800 írtra emelkedett, — nem számítva a legtöbb helyen tetemes összeget képviselő mellékjövedelmet, — míg a tanítói fizetés minimuma megmaradt máig is 400 írtnak. Azaz csak a felekezeti, illetve az evang. tanitók-é, mert az állami tanítók fizetése az 1904. évi I. t.-c. értelmében 5 évi szolgálat mellett 700 — illetve 800 írtra emelkedik. Ha pedig összehasonlítjuk a tanítói fizetést a lelkészt fizetéssel, azt látjuk, hogy mindkettő — mondhatjuk — megmaradt oly összegben, a milyenben eredetileg, tán 100 évvel ezelőtt megállapították. Legfőlebb a tanítói fizetést csonkították, mikor a jegyzőitől elválasztották, vagy más alkalommal. Más tekintetben azonban óriási különbséget látunk, ha összehasonlítjuk e kétféle fizetést a hajdani és a mai viszonyok szerint. Mert midőn ezelőtt 100 évvel megállapították e két fizetést oly arányban, hogy a lelkész mindenütt két, vagy háromszor annyit kapott, mint a tanító, bizonyára arra voltak tekintettel, hogy a lelkész akkor is egyetemi képesítéssel biró egyén volt, a tanító pedig nem ritkán egyszerű iparos, vagy legfőlebb 1—2 gymnasiumi osztályt végzett egyén. Azóta ez lényegesen megváltozott : a lelkész ma is ugyanazon képesítéssel lép hivatalba, a tanítótól pedig 8 évi tanulmányt követelnek ma, de a fizetési arány a kettő között megmaradt az ősök által 100 évvel ezelőtt meg
